On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik

„Calderonban megvan az a bizonyos plusz, amiért Kirk kapitányt és Han Solo-t annyira szeretjük, kiszámíthatatlan, igazi zsivány, akinek a szeme sem áll jól, csípős a nyelve, de hősies a szíve, és olyan sármos, hogy mi, lányok, rongyosra tépjük a párnát miatta, a fiúk pedig olyanok szeretnénk lenni, mint ő. Az írónő nagyon különleges figurát gyúrt az ifjú főnemesből, akit neveltetése kiemel a többiek közül, akiknek azonban idővel igazi vezetője lesz, és nem azért, mert mesteri fokon űzi a Játékot (vagyis az emberek manipulását), hanem azért, mert megtanulják becsülni. Többek között azért, mert nem a saját életével törődik (melyet amúgy sem tart sokra, hiszen éppen most akarja eldobni magától, csak ugye előbb a mocskos pénzügyeket kell rendeznie), hanem a többiekével, és bár gőze sincs a szabályzatról, de nagyon ért az emberekhez, és olyan stratégiai gondolkodással rendelkezik, mint senki más. És olyan lenyűgöző stílusa van, hogy nemcsak a kadétlányok alélnak el tőle, hanem az olvasó hölgyek is (tapasztalat), és akkor arról még egyetlen szót sem szóltam, hogy ha kell, egy szál karddal száll szembe az űrfegyverekkel rendelkező rosszfiúkkal. Egy ilyen teljes hőfokon izzó, izgalmas férfi karakterhez természetesen egy higgadt lány illik, Taina tökéletes ellensúlyozza, ugyanakkor ki is egészíti kapitánya lehengerlő karizmáját. Kezdetben persze utálják egymást, de aztán lassan, de biztosan rájönnek, hogy ők egymásnak van teremtve, de most éppen nincsen érkezésük szívük szavát követni, mert éppen meg kell menteniük a világot.

Egy űroperába oltott lovagregényt kapunk, amely olyan kiváló elegyet alkot, hogy öröm olvasni. Az írónő nem fogja vissza a fantáziáját, egy elképesztő világba kalauzol el bennünket, ahol az ősi hagyományok és erények éppen olyan fontosak, mint egy űrhajó irányítása, amely rendkívül bonyolult politikai játszmák kellős közepébe kerül. Miközben a legénység (pontosabban a tisztikar, mert a közlegényektől teljesen el lettek választva, így nekik kell szembenézniük azokkal a lehetetlen és halálosan veszélyes problémákkal, amelyek rájuk zúdulnak) megpróbálja túlélni a hajó elleni támadást, a kapitány óriási jellembéli változáson megy át, szembenéz saját gyengeségeivel, méltó lesz őseihez és a névhez, amelyet visel, igazi férfi lesz a könnyelmű világfiból. Taina, miközben teljes értékű szellemi társként harcol mellette, nőként próbálja megérteni az ő konzervatív neveltetésétől teljesen idegen kapitányt, és maga sem hiszi el, hogy a kezdeti utálatot egyre mélyebb érzelmek váltják fel. Miközben repkednek a csípős megjegyzések, mindketten tudják, hogy végzetesen egymásba szeretnek, de természetesen csak akkor vállalják fel érzelmeiket egymás előtt, amikor úgy tűnik, hogy ütött az utolsó órájuk. De hát ez egy romantikus regény, ráadásul egy sorozat első része, így nincs más dolga a történetbe teljesen belefeledkezett olvasónak, mint viharsebesen beszerezni a folytatást, hátha abból kiderül, mi lesz a két fiatal sorsa...”