Öt állítás 1848-ról, forradalomról és szabadságharcról

Kedves Gedeon! Az Ön megjegyzése nagyjából arról szól, hogy Kossuth Lajos "terrorfenyegetése" miatt fogadták el a képviselők pl. a jobbágyfelszabadításra, a törvény előtti egyenlőségre, a közteherviselésre, a népképviseletre, stb. vonatkozó időszerűtlen előterjesztéseket. Bizonyára így van, mégis érdemes megfontolni néhány apróságot, ugyanis az országban tapintható volt a feszültség. „A cholerának felette jó következései fognak lenni, mert lehetetlen, hogy sokba ne ébredjen fel a javítási szomj. A régi alkotmány úgy recseg, hogy azt a legvakabb antireformátorok és időmegakasztók is hallani fogják,és ez semmi esetre ártalmas nem lehet, és ha vagy három-négyszázezer emberélettel megvásárolnók azt, hogy az idő szellemének mi jelöljük ki az utat, s magyar honunknak minden lakosit elibertáljuk, akkor valóban részemrül nem drágállanám a vásárt – azon feltétel alatt mindazonáltal, hogy se ön, se én abba a 400 ezerbe ne legyenek foglalva.” (Széchenyi István levele Wesselényi Miklóshoz, 1831. augusztus 28.) „Csak azt jegyzem meg figyelmeztetésül, hogy mivel parasztlázadás borzalmas kitörésekor a le az úrral lenne a véres jelszó: az urak pedig magyarok, s az úr név a „magyarral” egyet jelentőnek vétetvén – azon nem parasztokhoz is, kik az úrban a magyart gyűlölik, elhatna a felidéző szó s így hihetőleg kezet fogna tót és oláh nemességünk nagy része is az urak vagyis a magyarok ellen dühöngőkkel, kikhez másfelől magyar parasztjaink, hasonlólag nyomott állapotjokért, mit sors és czélrokonaikhoz csatlakoznának. Vagyis ellenünk lenne minden: ki nem magyar s nem úr”. (Wesselényi Miklós: Szózat a magyar és szláv nemzetiség ügyében, 1843.) A galíciai nemesség felkelésének (1846) a lengyel parasztok hathatós támogatásával történő leverése még sürgetőbbnek mutatta az amúgy is elkerülhetetlennek tűnő reformok mielőbbi bevezetését. „Az úrbérek ideje lejárt. A feudalizmus romjainak bukni kell, s ha a nemesség fel nem fogja helyzetét, veszve van menthetetlenül, s esett áldozatul nem a szabadságnak, hanem a kormánykénynek, mert a nép itt is azzá leszen a kormány kezében a nemesség ellenében, mint Galíciában lett. Ki kell bontakozni az úrbéri viszonyok gonosz hálójából, mégpedig haladéktalanul, különben a nemesség kaszára kerül s e tor egyszersmind a magyar alkotmány és magyar nemzetiség halálnapja lesz….. a népet és a nép földét szabaddá kell tenni az egész országban egyszerre.” (Kossuth Wesselényihez, 1846. május 27-én.) Arról nem beszélve, hogy "nagy maflaság kellett volna ahhoz, hogy 1848 tavaszán a nagy tróningásban, gazdasági és szellemi művelődésünket biztosító politikai alkotmányt nem csikarunk ki magunknak.” (Németh László: A minőség forradalma, II. kötet. Szekfű Gyula, 967 oldal). Persze, nyilvánvaló, hogy Ön nem használta volna ki a kínálkozó lehetőséget. De az olyan hebehurgya alakok, mint pl. Eötvös József kicsit másképp látták a dolgot. "Elérkezett az ideje egy olyan rendszer felállításának, mely szerént a magyar kormány függetlensége s a többi tartományok kormányzásától való különválasztása életbe léphessen." (Eötvös József levele Teleki Lászlóhoz, 1848. február 11.)

Nem volt törvényes a forradalom. Kossuth elejétől végéig terrorfenyegetéssel kényszerítette a képviselőket, hogy megszavazzák az ő előterjesztéseit. A vezetők, Kossuth, Szemere, Perczel, stb. egymás közti levelezésükben nyíltan beszélnek erről, szóhasználatuk tele volt halállal fenyegetéssel, ahogy a márciusi ifjú terroristáké is. A nem gyengeelméjű király még a végső kossuthi asztalborítás előtt is vállalta az áprilisi törvényeket, de hangoztatta, hogy sem a magyar területi integritás zálogát is jelentő közös hadsereg kettéválasztását, sem a lakosokat elszegényedéssel fenyegető fedezetlen Kossuth-papírpénz kibocsátását nem engedélyezi, mert az nem következik az áprilisi törvényekből. Márpedig a teljes elszakadást Kossuth kezdettől tervezte, ahogy Petőfiék is. Ez pedig nekünk csakis Trianont hozhatott.

Kedves Arma Gedeon! Ezt a sok sületlenséget honnan tetszett venni? "Kossuthnak geniális fejtegetései élvezetessé tették ezen estéli tanácskozásokat, melyeknek reánk is nagy hatása volt, úgy hogy kifogásolnunk elvileg alig lehetett kívánatait, csakis az egymásután, a józan és lépcsőnkénti fejlődés és méltányosság tekintetében tettünk észrevételeket, sőt ellenvetéseket is, melyeket Kossuth teljes mérséklettel méltatott figyelmére, sőt Szentkirályinak merészebb és néha hevesebb terveit is nem egyszer mérsékelni törekedett. Ezen higgadt magatartása által arról győzött meg bennünket, hogy vele értekezni és egyezkedni lehet azoknak, kik a magyar alkotmányos alapon állva, ezen alkotmány korkövetelte fejlesztésére jóakarattal bírnak...Meggyőződtem ezen tanácskozásaink folytán arról is, hogy Kossuthnak czélja nem volt a forradalom, hogy ő nem volt elvből forradalmi, ellenkezőleg, erős hitem, hogy ő sokkal inkább szerette volna alkotmányos átalakulásunkat békés úton, rázkódás nélkül keresztülvinni. Bizonyítja ezt értekezéseink közben több kérdésben tanusított mérséklete.” (Sommsich Pál konzervatív követ visszaemlékezései az 1848 március 15-ét megelőző napokról. Közzéteszi Kónyi Manó: Deák Ferencz beszédei, II. kötet, 187-188. oldal)

MAgyarországot eleve csak a Német Birodalom külső erejével sikerült újraegyesíteni, és a Habsburg dinasztia összhatalmával, és hadseregével lehetett egyben tartani. A Habsburgoktól való függetlenedés automatikusan jelentett Trianont, mert nemzetiségi szeparatista mozgalmak addigra már léteztek.