(...)
„Családháló: Annak, aki nem tudja milyen érés, megfoghatatlan a pánikroham fogalma. Ha észrevesszük magunkon a tüneteket, hogyan tudjuk kezelni? Mi a teendő?
Bogár Zsuzsa: Alapvetően az a probléma, hogy a környezet nem érti mi ez a pánikolás, mi ez a »hiszti«. Többször megkapják az érintettek a családtagjaiktól, hogy mi ez a hiszti. Gyere, csináljuk. Pedig aki ebben benne van, annak tényleg egy nyomasztó probléma, a poklok poklát éli meg egy-egy pánikroham alkalmával. Maga a pánikreakció egy heves szorongás tulajdonképpen, heves testi tünetekkel jár, szívdobogással, leizzadással meg lábremegéssel. Tulajdonképpen egy nagyon erős félelmi állapotot kell elképzelni, ami különböző helyzetekben törhet rá arra, aki ebben a betegségben szenved. Ezt kiválthatja a gyermekünk utáni túlzott aggódás, ha fel kell szállnunk a tömegközlekedésre, de vannak, akiknek az is problémát okoz, hogy kimenjenek a lakásukból. Szűkül ezeknek az embereknek az élettere.
CSH: Mitől alakul ki a pánikbetegség, és kik azok leginkább szenvednek tőle? Vannak típusok?
BZS: Nehéz megállapítani, hogy mitől alakul ki, hozzám most sok fiatal jött az elmúlt fél évben ilyen panaszokkal. A 20-as évei elején járó fiatal, aki kikerül a felnőtt korba. Ebből a krízisből fakad, hogy átél egy ilyen betegséget. Valószínűleg van egy fajta genetikai hajlam is rá, de az életkörülmények és élethelyzetek is befolyásolják ezt.”
(...)