A harc most már tényleg életre-halálra szól: a meg nem születő európai gyerekek életére, ekként a legalább kétezer éves európai kultúra halálára.
Az a szellemi elit, amely az elmúlt fél évszázadban, legkésőbb 1968-tól birtokába kerítette Európa lelkét, továbbra is kitartóan harcol ennek az évezredes Európának a lerombolásáért. A harcban a politikusok mellett, sokszor azok helyett, a sajtószabadság, véleményszabadság, művészi szabadság védelme alatt újságoknak, színházaknak, egyetemeknek, civil egyesületeknek nevezett szabadcsapatok is részt vesznek, sokszor átütő sikerrel.
Ezzel valamit kezdeni kell.
De tudni kell: aki a demokrácia Rubiconját átlépi, a kiszámíthatatlan következmények földjén találja magát.
Az európai demokrácia csak európai demokratikus eszközökkel menthető meg, különben önmagát számolja fel. A CEU-t el kell tudni viselni. A CEU-nak maradnia kell. És hinni kell a választók sokaságának bölcsességében.