Szöllösi Kristóf: Acélszentek

„A történelmi részét egészen fél napig azt hittem, értem, aztán mikor visszaolvastam, rájöttem, hogy mégsem. Alapból annyi a sztori, hogy volt egy harmadik világháború, ami nem tudjuk, mikor volt, de az egészen biztos, hogy a rendszerváltás után, hiszen a WestEnd 1999-ben épült, a Budapesti Corvinus Egyetem pedig, ha minden igaz, 2003-ban vette fel a Corvinus nevet, a 4-es metróról nem is beszélve, amit 2014-ben adtak át.

Szóval ezek után valamikor a NATO (!) teljes frontos támadást intézett (!) nem tudjuk kik ellen (!), majd a szövetséges (!) szovjet (!) és kínai (!) csapatok megállították őket. Harcolgattak, aztán aláírtak egy békét, és most Budapest négy részre van felosztva, ki tudja miért, mert azt senki nem mondja el. Ezek az Óbudai Egyházállam, az Angyalföldi Népköztársaság, a Szabadkereskedelmi Zóna és a Szakadár Blokk.

a felkiáltójelek csak a lelkem megnyugtatása érdekében kellenek)

Hogy ha a történelem alternatív, valahogyan jelezni kellett volna – pedig nyilván az, de az égnek nem tudtam elhelyezni, hogy mikor lett az. Egyébként nem zavarna, ha valaki belekuszál a történelembe, de legalább lenne rendesen kitalálva, leírva, kidolgozva, hogy ne érezzem azt, hogy csak random lett össszekapdosva pár menőn hangzó szó innen-onnan.

A másik bajom az, hogy a világ szintén olyan, amiben hatalmas lehetőségek lennének – ha le lenne bármi írva. A géprombolók rendje például nekem hihetetlenül érdekes, de alig tudunk meg róluk valamit, holott a főhős is közéjük tartozik.

Nekem az volt az érzésem, és simán lehet, hogy igazam van, hiszen elsőkönyves szerzőről beszélünk, hogy nincs elég gyakorlata az írásban. Van, amiről bekezdéseket mesél, totál fölöslegesen, mert én is tudom, hogyan néz ki egy zsák, és van, amiről meg egyáltalán nem beszél, pedig kellene, mert nem tudom hogy néz ki, ezek például az exoszkeletonok, azaz exo-k. Most jön az a rész, hogy elsütöm azt a poént, amit a könyv nyolcadik oldala óta tervezek, mikor először kimondták, hogy exo.”