»A s vele a végtelenül kicsinyes játszma a Lukács Alapítvány ellehetetlenítésére persze nyilván nem Lukácsról szól, hanem arról az emlékezetpolitikai nyomorról, amelynek a gyökerei a diktatúra idejére nyúlnak vissza.«
Ez a mondat sajtótörténelmi, korszakos, egyúttal bátor is. Különösen az a része, hogy »kicsinyes játszma«. Csak egy igazi vagabund, bátor ember mer ilyet leírni, aki dacol a hatalmi önkénnyel, aki nem hagyja magát zavartatni semmitől. (Tényektől és hasonlóktól.) És aki nem hőköl vissza attól sem, hogy ugyanebben a sajtótermékben (Magyar Nemzet), ugyanebben a témában már megjelent egy írásmű három hónapja, amely kissé másként fogalmazott. Hogy őszinték legyünk: épp az ellenkezőjét írta, mint Pethő. A tavaly októberi cikkből ugyanis kiderült, hogy a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalása alapján nem viselhetné Lukács György nevét civil szervezet, vagyis törvénytelen a Lukács György Alapítvány elnevezése. Mégpedig azért, mert ez az állítólag »világhírű« filozófus részt vett a kommunista diktatúra kiépítésében, fenntartásában. Tehát egy bolsevik csirkefogóval állunk szemben (fölötte).
Pethő Tibort viszont nem hatja meg sem az akadémiai rezümé, sem lapjának korábbi álláspontja. Szó sincs itt törvénysértésről, csak kicsinyességről! – sugallja a Pethő-leszármazott, s lapalapító őse, aki ugyanúgy megvetette a nyilasokat, mint a kommunistákat, most valószínűleg forog a sírjában.”