10% > 2/3

„Magyarország kormánya nem mer a népe szemébe nézni. Alapélményük a szégyen. Szaladnak a mikrofonok, kamerák elől, megfeszülnek, hogy kikerüljenek minden vitát. Vastag a bőrük, de rettegnek a felkérdezéstől, mert tudják, hogy a felkészültségük, az ötleteik, a tetteik, az egész teljesítményük – reménytelenül védhetetlen. Szoronganak és menekülnek előlünk, kiveri őket a hideg veríték, ha álmukban megjelenik egy tízfős civil szervezet, amelyik nem adja fel, és nem lehet őket kirúgni.

És ez jó. Jó látni, ahogy Orbán Viktor egy lehetséges pofon szelétől már felköti a nyuszis papucsot. Tök jól áll neki, talán csak akkor lenne szexisebb, ha felöltene mellé egy szoknyát, felőlem más férfié is lehet. És jó látni, hogy most már nem kell amerikai ejtőernyősökre várnunk a felszabadításért, mint hatvan éve, hanem meg tudjuk oldani házon belül. (...)

Amit művelnek, az el lehet utasítani, és meg lehet akadályozni. Ennek nemcsak a népszavazási kezdeményezés lehet eszköze. Át lehet lépni például Kúrián és a nevetséges választási irodán, és gyűjteni aláírást csak úgy, a súlyáért. Azt bármiről lehet: stadionokról, királyi várról, Mészáros Lőrinc pofájáról. Minden működhet, ami erőt mutat: sztrájk, békés engedetlenség, tüntetés, művészet, harsány kiröhögés. Orbán Viktor el fog szaladni, ha elég kitartó az ellenállás. Visszavehetjük az országunkat utcánként, jogszabályonként. Igenis megmondhatjuk, mi legyen Pakson. És mivel a miniszterelnök ennyire gyáva, ehhez nem kell többséget szervezni. Elég hozzá egy látható ellenerő, meg az igazság.

De ha egyszer sok százezernyi különböző rendszerkárosult egymásra talál, akkor lesz vége a dalnak. Amikor tanárok és szülők és diákok, olimpiaellenzők, norvégok, orvosok és betegek és hozzátartozók, megzsarolt vállalkozók és megalázott közmunkások, melegek, dohányosok és környezetvédők észreveszik egymás ügyeit, és összerakják a képet. Hogy nekik nem egyéni problémáik vannak, hanem ez a rendszer menthetetlenül ilyen. Hogy egymillió drukker érzi itt jól magát hétmillió kárára – és még ők is hazudnak maguknak.”