Ki a bátor?

„Mindig is elbűvöltek a mesék hősei, azok, akik elindulnak otthonról, kiállnak a hétfejű sárkány ellen, felmásznak a legmagasabb vártorony legmagasabb szobájába, szembeszállnak a gonosszal, de mindemellett arra is van idejük, hogy észrevegyék az útszélen segítséget kérőket, és megálljanak segíteni. Gyerekként gyakran játszottuk, hogy mi is hasonlóan bátor hősök vagyunk, és valóban annak is éreztük magunkat. Mostanában viszont néha elgondolkozom, talán túlságosan biztonsági játékos vagyok, talán nem is nevezhetem magam bátornak. Egyáltalán mit is jelent a valódi bátorság?

A bátorság nyomában

A pozitív pszichológia a bátorság, a bölcsesség, a sze­re­tet, az igazságosság, a mértékletesség valamint a transzcendencia erényeire olyan erőforrásként tekint, amelyek megélése nagyban hozzájárulhat a pszichés jólléthez. Seligman szerint a fenti hat erény további 24 karaktererősségre bontható, amelyek tanulmányozásával közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy mit is jelentenek valójában ezek a tulajdonságok, és miként fejleszthetjük őket. A bátorság erénye nem azt jelenti, hogy félelmek és szorongások nélkül, vakmerően éljük az életünket, hanem hogy a megpróbáltatások és a kétségek ellenére is a céljainkkal egybehangzóan cselekszünk.

A bátorságot alkotó erősségek közül az első a helytállás és a merészség, vagyis hogy a félelmek, a fájdalom vagy a csalódottságérzés ellenére sem a menekülést választjuk, hanem szembenézünk a kihívást jelentő helyzettel. Ez lehet fizikai, de morális vagy pszichológiai helytállás is. Ilyen értelemben nemcsak a sárkány legyőzése hősies tett, hanem az is, amikor a mesehős annak ellenére, hogy halaszthatatlan teendői lennének, felvállalja a segítő szerepét, megtisztítja a kutat, megeteti a hangyát vagy megmenti a testvérét.”

Folytatás a Képmás magazin februári számában!