Nemet mondanak-e a csúszópénzre a magyarok a tisztább versenyért?

„A rosszul működő vállalkozói szféra ugyanúgy rombol és hátráltat, mint ahogy jó működés esetén javíthat és fejleszthet. Máshogy gondolkozni nem naivitás, hanem stratégia.

Vállalkozónak lenni megosztó. Az egész ország mai állapotát is mutatja. Vágyott és félt, elismert és megvetett, előítéletekkel teli szerep a vállalkozóé. Van, aki számára a ’90-es évek kapcsolatainak köszönhetően, vitatott módon meggazdagodó emberét jelenti. Másoknak a nehéz sorsú, szociális és adózási okokból így döntő vagy ilyen helyzetbe sodródó kényszervállalkozó ugrik be. Megint másoknak többévtizedes múlttal rendelkező (családi) vállalkozókat jelent, akiknek a története a 20. század történelme is. Vannak, akiknek a vállalkozók a fiatal, lelkes, ambiciózus, külföldre tekintő startupvilág szereplői. Ebben a vegyes, komplex képben egyesül Magyarország elmúlt 27 éve: a szocializmus kisemberének eltűrt különalkuja az állammal, a rendszerváltás kaotikussága, a gazdagság ígérete az oda vezető út nélkül, az állami függőség megerősödése, majd a világ nyitottsága, a külföldi példák, a fiatalok attitűdváltozása és a szándék egy új gondolkodásra.”