Baloldali visszatérés?

Nagy Attila Tibor, a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzőjének írása

Az elmúlt hét év legjobb MSZP-s szereplését láthattuk Botka László szombati miniszterelnök-jelölti beszédekor. Most előjönni látszott, ami sokszor olyannyira hiányzott a szocialisták háza táján: vízió, jövőkép az országról, egyenes, kemény szavak.

Hogy ez a beszéd nagy fordulatként vonul-e majd be a magyar baloldal történetébe, elválik, de lássuk be, hogy  szükség lehet egy nagy fordulatra, egy olyan erőre, amely kilebbenti az adott politikai erőt a megtespedtség állapotából. A német SPD-nek volt egy 1959-es Bad Godesberg-i fordulata, amely elhozta a német szociáldemokraták felemelkedésének esélyét, amellyel a Willy Brandt-féle csapat egy évtized múlva, kormányra kerülve, élni is tudott. A mostani helyzet annyiban hasonló, hogy Botkának elő kellett segítenie a feltételt egy nagy fordulathoz, amely először is visszaadja a hitet a győzelemben. A beszéd ebből a szempontból nagyon is megállta a helyét, hiszen Botkának lendületes, határozott fellépése, alkalmas lehetett arra, hogy az egyre kevésbé komolyan vett MSZP-t kilendítse mély válságából. Hogy kilendíti-e, ma még nem tudni, de a beszédnek az mindenképpen erénye, hogy kísérletet tett az ideológiai önmeghatározásra. Ez azért fontos, mert a választó számára is megteremtheti a párttal, illetve a baloldallal való azonosulást – de azonosulni igazából csak azzal lehet, aki határozott elképzelésekkel bír arról, milyen elvek szerint kormányozná az országot.

 A szocialisták félig-meddig hivatalos baloldali miniszterelnök-jelöltjének beszéde erősen hagyományos baloldali ideológiát mutat. A Gyurcsány Ferenc kormányzása által is követett blairi-schröderi „harmadik út” új szociáldemokráciával való nyílt leszámolás magában foglalta a szegények, a bérből és fizetésből élő képviseletének egyértelmű felvállalását. A polgár öngondoskodásának szükségessége nem fogalmazódott meg Botka beszédében és ez Horn Gyula akkori MSZP-s vezető 1993-94-es kommunikációjára emlékeztet. Akkortájt is a vesztesek, a bérből is fizetésből élők szavazataira hajtott az MSZP, sikerrel.

Csakhogy az azóta eltelt két évtized mély változásokat eredményezett nemcsak a politikai rendszerben (szerintem 2010-től új orbáni politikai rendszer épült ki), de a társadalomban is. Ma már még inkább szükség van a kreatív, tudását gyorsan átalakítani, bővíteni kész emberekre az információs forradalom, a „dolgok internete” idején. Nem csak azt nem tudhattuk meg Botka – kétségkívül hatásosan előadott  – beszédéből, miből fizetné nagyvonalú vállalásait, hanem azt sem, mit kezdene az automatizáció, a robotizáció társadalmi hatásaival, amelyek egyesek szerint sok millió munkahelyet veszélyeztetnek szerte a világon.

Az államnak kezdenie kell majd azokkal valamit, akik e technológiai változások miatt vesztik el megélhetésüket. A segélyezés, az átképzés, vagy akár a szegénység leküzdése sok pénzt igényel, ehhez viszont termelékenyebb, versenyképesebb gazdaságra van szükség – ehhez kevés azt mondani, tessék mostantól kevesebbet lopni. Ennek kapcsán olyan komolytalan javaslatot is hallhattunk, hogy mindenki adóbevallása legyen nyilvános. Ha ez megvalósulna, az súlyosan sérthetné az adótitkot, akár a cégek üzleti érdekeit is, hiszen pl. a befizetett adók nyilvánossá tétele az üzleti titkaik (fizetési listák kiderülése) sérülésével járhatna. Nem hiszem azt sem, hogy mindenki örülne, ha a szomszédja, ismerőse belelátna a pénztárcájába a nyilvános adóbevallások miatt, ez esetleg magas rangú politikusoknál lehetne kivitelezhető.

Abban van igazság, hogy ma Magyarországon még mindig sokan élnek szegénységben, nehéz körülmények között. Csakhogy a Fidesz-kormány nem csak elvett, a családi adókedvezményekkel, a rezsicsökkentéssel adott is. A statisztikai adatok szerint már évek óta elkezdtek növekedni a reálkeresetek, még ha azok továbbra is jócskán lemaradnak a nyugati színvonaltól. Ennek elérésének hogyanjával a Botka-beszéd sem foglalkozott. De talán legközelebb.