Nem azt mondták, Feri… – avagy a pofára esés anatómiája

„Azok a fő felelősök, akik pénzt és paripát kaptak, hogy minden a lehető legjobban alakuljon, mégis elbaltázták. Akik milliárdokat költöttek a pályázatra és annak népszerűsítésére. Akik megetették a népet az állítólagos politikai-nemzeti konszenzusról, de valójában semmit nem tettek a konszenzusért.

Mert nem elég kitenni a kirakatba, hogy (az LMP-n kívül) minden parlamenti párt támogatta (fővárosi képviselői révén) az olimpiát, aztán magasról tenni az egység fenntartására. Ha valóban nemzeti, össznépi ügy volt az olimpia, akkor mindenkinek, aki a konszenzus részese, kártyát kellett volna osztani. Ehelyett megint nem történt más, minthogy elment sok százmillió forintnyi reklámpénz a sokkal rosszabb sorsra érdemes Index.hu és társai megnyerésére, amely médiumok cserében még nagyobb vehemenciával és elfogultsággal álltak ki a momaxosok mellett – lásd a Spéder-lap mai címlapsztoriját. A párbeszédképes ellenzékiek pedig ott maradtak az út szélén, pontosabban az aluljáróban, a momentumos standok szélén árválkodva, mint Szanyi Tibor a maga öt aláírásával. (...)

Miközben január eleje óta egyre csak hízott a »tanuljunk meg kicsik« lenni koalíció, a Magyar Olimpiai Bizottságnak és az égig érő paszulyokért felelős kormánybiztos úrnak egyetlen érve sem hangzott el a nyilvánosság előtt. (Az, hogy túl sok meló jött össze hirtelen, mert az olimpiai PR mellett át kellett adni a vizes vb létesítményeit is stb., bocs, de nem érv.) Sajnos az egész nagyon emlékeztet a 2002-es kampányra, amikor a nem kampányolásban merült ki a bukáshoz vezető stratégia, majd az eljövő MSZP-SZDSZ-érának köszönhetően vissza is csúszott Magyarország vagy 15 évet a népek nagy versenyében. Vagy 2006-ra, amikor az őszinte kiállás és a bátor érvek helyett a zavarodott maszatolás és a Ron Werbertől koppintott rosszabbul élünk, de 14. havi nyugdíjat ígérünk maszlag el is vezetett a hasra eséshez.

A hallgatás és a maszatolás most is politikai kudarcot eredményezett, járulékos elemként pedig létrejött a hiénák nagykoalíciója, amiről csak remélhetjük, hogy nem fog kitartani a jövő évi választásig. Akárhogy is szépítjük, ezt hiba volt hagyni. A legkevesebb, hogy Borkai Zsoltnak le kéne mondania a MOB éléről, a paszulyokért felelős biztosnak meg legalább egy halk szorrit elmorzsolnia a fogai között és megtanulni, hogy mekkora a kabát. És ami még fontosabb, tanulni, tanulni, tanulni ebből a pofára esésből is, mert a jobboldal Magyarországon mindig akkor volt erős, amikor bátran, őszintén, hangosan és hitelesen vállalta a véleményét a szavazók előtt.”