„Igen, szól az összefogásról és szól a lázadásról is, de szerintem leginkább a közösségről beszél és a zsarnokság természetéről. Erika néni nem azért negatív figura, mert megtiltja az éneklést a kevésbé tehetségeseknek, hanem attól, mert érzelmileg zsarolja a diákjait. Hazugságra, titkolózásra készteti őket a szüleik, barátaik, de legfőképp a saját közösségük előtt. Ezzel pedig éppen hogy tönkreteszi azt a közösséget, amibe látszólag integrálja az új jövevényeket.
Ebből a szempontból a film egyik kulcsjelenete, amikor Zsófi elcsendesedik és eltávolodik Lizától, akivel előtte rendszeresen együtt játszottak. Erika néni könnyűszerrel megtehetné, hogy egy elit kórust hoz létre, amibe kizárólag a legjobbak kerülnek be, a többiek pedig szépen elmennek valami ének-szakkörre. A másik megoldás egy olyan kórus lehetne, ahova mindenki jöhet az éneklés öröme miatt. Persze, azzal a csapattal nem tudna külföldre utazni, nem tudna versenyeket nyerni. Maximum fagyizni mehetnének vagy kirándulni a közeli hegyekbe. De mivel az valóban közösség lenne, sokkal többet kapna mindenki, mint úgy, hogy »sorban nyerik a versenyeket«, de a barátságokat, kapcsolatokat megmérgezi a titkolózás. A két lány ebből a hazugságból akar kilépni, és ehhez MINDENKIre szükségük van.”