A Tisza Párt EP-képviselője ismét Magyarországot támadta Brüsszelben (VIDEÓ)
Deutsch Tamás kemény választ adott Lakos Eszternek az Európai Parlamentben.
Ha támadnak, két dolgot tehetsz. 1. Védekezel és visszatámadsz. 2. Tudomást sem veszel arról, ami megy körötted-ellened. Utóbbira addig van mód, amíg nem szorítanak sarokba. Magabiztosság, kitartás, idegek kellenek ehhez.
„Most, hogy miniszterelnöki szinten nyert polgárjogot a tréfás-szellemes buzizás a parlamentben – nem én szoktam más férfiak szoknyája mögé bújni, mondta Orbán Viktor a Jobbik elnökének, aki előtte felhánytorgatta, hogy a kormányfő anyámasszony katonájaként Tarlós István ruhaneműje alá rejtőzik olimpiai állásfoglalásilag –, ideje mennünk egy újabb kört az alternatív tények-valóságok világában.
Napjainkban úgyis mindenki ezekkel foglalkozik. Azt hagynám is, hogy úgy ütik-vágják az álhírgyártókat jobbról-balról a fő- és alsodratú médiákok, mintha ők maguk a lehetséges objektivitás megtestesülései lennének mind, amelyek nem állítottak hülyeséget soha, de soha. Ajjaj, dehogynem – viszont ez nem annyira érdekes és nem is elég fontos.
Engem a politikai valóságok különbsége foglalkoztat inkább, és az, hogy ezeknek van-e esélyük találkozni egymással nagy néha.
Két dologról szeretnék elmélkedni frissiben.
Az egyik az olimpia. A miniszterelnök évadnyitó napirend előttijében és a frakcióvezetők kommentárjait követő viszonválaszában is el bírta kerülni, hogy a magyar pályázat ügyét és a Momentum Mozgalom népszavazásos aláírásgyűjtését akár egyetlen szó erejéig is érintse. Nem mindennapi bravúr – úgy sem, hogy a szoknyás riposztnak szegről-végről volt köze a történethez. Ez van: egy különleges rutinú politikusnak látható és kifejezett erőfeszítésébe sem kerül abszolút mértékben ignorálni a témát, amely elsőrendűen van épp a közérdeklődés homlokterében.
Ez az igazi nolimpia!
A másik a korrupció. A napon, amikor egy ügyes, az interneten végigpörgő újságcikkkimutatja, hogy a nemzet gázszerelője a legnagyobb gazdasági csoda – Mészáros Lőrinc tíz év alatt megezerszerezte bevételeit, vállalkozásainak növekedési ütemét tekintve esélye sincs vele szemben a Facebooknak vagy az Apple-nek –, és kiváló barátja miatt kérdésekkel-állításokkal sorozzák meg a miniszterelnököt, simán elsasszézik ezek elől is.
Az aktuális balhék helyett az Orbán-beszéd – a Brüsszel- és a migránsveszélyt bár harciasan, de csak szőrmentén érintve, a nemzeti konzultációnak csúfolt propagandahadjárat elindítását halkan bejelentve – ezúttal az ország sikereiről szólt. Hogy a felsorolt számok, adatok és eredmények mennyire stimmelnek – nem kis részben igen, Magyarország állapota nyilván különb, mint a hírhedt elmúltnyolcév idején –, az sem mellékes, ám feltétlenül aláhúzandó: ha erre a vonalra is kampányt szeretnének építeni, lendületesebb előadásra, több lelkesedésre, még több meggyőző erőre lesz szükség.
Kormányzati politikától persze senki sem várhat önostorozó fordulatokat 2017-ben. Ha támadnak, két dolgot tehetsz. 1. Védekezel és visszatámadsz. 2. Tudomást sem veszel arról, ami megy körötted-ellened. Utóbbira addig van mód, amíg nem szorítanak sarokba. Magabiztosság, kitartás, idegek kellenek ehhez. A hétfői parlamenti szócsaták alapján adódik a következtetés, hogy a sarokba szorítás messze van. Ráadásul mint péntek óta tudjuk, nem is feltétlenül az Országház falain belül fog bekövetkezni. Már ha be fog.
Az elmúlt hetekben annyi ugyanakkor kiderült, hogy a magyar emberek – különös tekintettel a budapesti állandó lakcímmel rendelkezőkre – jelentős része az alternatív valóságok közül nem a Fideszét választaná. Bebizonyosodott: van minimum egy másik, egy valóságosabb, amely versenyképes. Hátrányból indul, és nincs is sok idő hátra a megméretésig – 2018 tavasza egyre közeledik –, de ezzel együtt sem tűnik mindenestül sansztalannak. Ez is több a semminél, még más férfiak szoknyáját fellibbentő időkben is.”