Mindenki

„Milyen jó volna, ha az ehhez hasonló sikerek végre megtanítanának bennünket az élet más területein is hinni az összefogás erejében. Ha az ilyen nagyszerű példák mindenkit meggyőznének arról, hogy hiába könnyebb nemet mondani, kifogásokat keresni, kishitűen előre lemondani, élni csak azzal a bátor egymásba kapaszkodással érdemes, amivel egy film készül, amivel elérhető akár a legmerészebb álom, a legnagyobb elismerés is.

Ne feledjük, a tagadás apostolai néhány évvel ezelőtt eltemették a teljes magyar filmipart. Azt állították, hogy az új támogatási rendszer nem vállal felelősséget a szakma több területéért, elsők között siratva el a kísérleti és kisjátékfilmeket. Egyszemélyes döntési mechanizmusról káráltak, és cenzúrát kiáltottak. Két Oscar-díj és egy Arany Medve a csattanós válasz kishitűségükre, a számtalan kevésbé közismert, de szakmai szempontból fontos nemzetközi elismerésről nem is beszélve. Ki tudja, hány nagyszerű alkotástól fosztott meg bennünket az az ostoba hozzáállás, hogy aki ebben a rendszerben pénzt fogad el az államtól, az áruló? Talán Udvardy Anna producernek szégyenkeznie kellene amiatt, mert felhasználta a médiahatóság mecenatúraprogramjának támogatását? Mennyi alkotói energia ment veszendőbe csupán azért, mert a filmszakma néhány neves képviselője hajlamos elutasítani mindent, ami nem a saját fejéből pattant ki! Kívülállóként nyugodtan kijelenthetem, itt lenne az ideje, hogy a filmesek újból egymásra találjanak. Az eredmények önmagukért beszélnek, érdemes tehát közösen fellépni még több pénzért, még több lehetőségért. A sértett durcáskodásnak jól láthatóan nincs semmi értelme.”