Ki tudja, hány nagyszerű alkotástól fosztott meg bennünket az az ostoba hozzáállás, hogy aki ebben a rendszerben pénzt fogad el az államtól, az áruló?
„Milyen jó volna, ha az ehhez hasonló sikerek végre megtanítanának bennünket az élet más területein is hinni az összefogás erejében. Ha az ilyen nagyszerű példák mindenkit meggyőznének arról, hogy hiába könnyebb nemet mondani, kifogásokat keresni, kishitűen előre lemondani, élni csak azzal a bátor egymásba kapaszkodással érdemes, amivel egy film készül, amivel elérhető akár a legmerészebb álom, a legnagyobb elismerés is.
Ne feledjük, a tagadás apostolai néhány évvel ezelőtt eltemették a teljes magyar filmipart. Azt állították, hogy az új támogatási rendszer nem vállal felelősséget a szakma több területéért, elsők között siratva el a kísérleti és kisjátékfilmeket. Egyszemélyes döntési mechanizmusról káráltak, és cenzúrát kiáltottak. Két Oscar-díj és egy Arany Medve a csattanós válasz kishitűségükre, a számtalan kevésbé közismert, de szakmai szempontból fontos nemzetközi elismerésről nem is beszélve. Ki tudja, hány nagyszerű alkotástól fosztott meg bennünket az az ostoba hozzáállás, hogy aki ebben a rendszerben pénzt fogad el az államtól, az áruló? Talán Udvardy Anna producernek szégyenkeznie kellene amiatt, mert felhasználta a médiahatóság mecenatúraprogramjának támogatását? Mennyi alkotói energia ment veszendőbe csupán azért, mert a filmszakma néhány neves képviselője hajlamos elutasítani mindent, ami nem a saját fejéből pattant ki! Kívülállóként nyugodtan kijelenthetem, itt lenne az ideje, hogy a filmesek újból egymásra találjanak. Az eredmények önmagukért beszélnek, érdemes tehát közösen fellépni még több pénzért, még több lehetőségért. A sértett durcáskodásnak jól láthatóan nincs semmi értelme.”
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
A legendás spanyol rendező új munkájában, A szomszéd szobában az elmúlással való szembenézésről beszél intim, személyes hangvételben. Ám hiába a két zseniális színésznő, Tilda Swinton és Julianne Moore, a katarzis elmarad. A november 28-tól a mozikban látható film lábjegyzet maradt Almodóvár elképesztő karrierjében.
A civil szervezet úgy véli nem igaz, hogy az EU tagállami hatásköröket kíván elvonni Magyarországtól, és ezzel korlátozni kívánja a kormány mozgásterét.
Rodrigo Ballester szerint most dől el, hogy az EU olyan klub lett-e, ahol előírás a liberalizmus, és többé senki sem lehet konzervatív.
