'56-osból ügynök – „Sándor” sasszeme a zsidó hitközségen
Hogyan lett egy '56-os forradalmárból Kádár ügynöke, aki még a saját feleségéről is jelentett? Tragikus és fordulatokkal teli történet a forradalom utáni megtorlás korából.
Magyarországon azért emlékezünk és emlékeztetünk 2001 óta minden év február 25-én a kommunizmus bűneire és áldozataira, mert azt akarjuk, hogy azok soha többé ne ismétlődhessenek meg.
„Ez ellen az arrogáns gőg és arcátlan pimaszság ellen csak egy tisztességes és hatékony védekezési lehetőség van: az igazságtevés. Ennek pedig legfontosabb előfeltétele az emlékezés és emlékeztetés. Ahogy Babits Mihály tanította több mint száz éve fogarasi diákjainak: »Az emberi öntudat alapja az emlékezet; a nemzeti öntudaté a történelmi emlékezet.« S igaza van tíz évvel ezelőtt elhunyt másik nagy katolikus költőnknek, Nagy Gáspárnak, aki személyes küldetésének tekintette és így fogalmazta meg az ’56-os mártírokra való emlékezés örök érvényű keresztény parancsát: »nekünk nem szabad feledNI a gyilkosokat néven nevezNI!« Fején találta a szöget George Santayana amerikai költő-filozófus is abban, hogy akik képtelenek emlékezni a múltra, arra vannak ítélve, hogy örökké megismételjék.
Magyarországon azért emlékezünk és emlékeztetünk 2001 óta minden év február 25-én a kommunizmus bűneire és áldozataira, mert azt akarjuk, hogy azok soha többé ne ismétlődhessenek meg. Mivel már megint egyre többen – itthon és Nyugaton is – bagatellizálják vagy egyszerűen letagadják a kommunizmus bűneit, és annak kísértete újabb alakban s változatos álarcban ismét bejárja földrészünket, hogy leromboljon és elpusztítson minden hagyományos keresztény, nemzeti és európai értéket, ezért elemi érdekünk és kötelességünk, hogy feltárjuk, feljegyezzük és elmondjuk a történelmi igazságot. Mi, magyarok e tekintetben – sajnos csak az ezredforduló, s még inkább 2010 óta – úttörők vagyunk, bár a tényleges igazságtétel, a bűnösök megbüntetése ma már nemigen áll módunkban. Ne feledjük, derűsen csak akkor tudunk megválni a múltunktól, ha nem engedjük, hogy elhalványuljon az emlékezetünkben.”