„Ez ellen az arrogáns gőg és arcátlan pimaszság ellen csak egy tisztességes és hatékony védekezési lehetőség van: az igazságtevés. Ennek pedig legfontosabb előfeltétele az emlékezés és emlékeztetés. Ahogy Babits Mihály tanította több mint száz éve fogarasi diákjainak: »Az emberi öntudat alapja az emlékezet; a nemzeti öntudaté a történelmi emlékezet.« S igaza van tíz évvel ezelőtt elhunyt másik nagy katolikus költőnknek, Nagy Gáspárnak, aki személyes küldetésének tekintette és így fogalmazta meg az ’56-os mártírokra való emlékezés örök érvényű keresztény parancsát: »nekünk nem szabad feledNI a gyilkosokat néven nevezNI!« Fején találta a szöget George Santayana amerikai költő-filozófus is abban, hogy akik képtelenek emlékezni a múltra, arra vannak ítélve, hogy örökké megismételjék.
Magyarországon azért emlékezünk és emlékeztetünk 2001 óta minden év február 25-én a kommunizmus bűneire és áldozataira, mert azt akarjuk, hogy azok soha többé ne ismétlődhessenek meg. Mivel már megint egyre többen – itthon és Nyugaton is – bagatellizálják vagy egyszerűen letagadják a kommunizmus bűneit, és annak kísértete újabb alakban s változatos álarcban ismét bejárja földrészünket, hogy leromboljon és elpusztítson minden hagyományos keresztény, nemzeti és európai értéket, ezért elemi érdekünk és kötelességünk, hogy feltárjuk, feljegyezzük és elmondjuk a történelmi igazságot. Mi, magyarok e tekintetben – sajnos csak az ezredforduló, s még inkább 2010 óta – úttörők vagyunk, bár a tényleges igazságtétel, a bűnösök megbüntetése ma már nemigen áll módunkban. Ne feledjük, derűsen csak akkor tudunk megválni a múltunktól, ha nem engedjük, hogy elhalványuljon az emlékezetünkben.”