A közízlés tragédiája

„Primitív filmnek tehát mindig vannak és lesznek, sőt, olyanok is, akik ezt ki is jelentik róluk. Hiszen eleve megfoghatatlan ábránd a tökéletes ízlés: nincs olyan ember, aki ne kedvelne olyan alkotásokat, amelyeket maga vagy mások is primitívnek tartanak. Én sem vagyok kivétel. És akármilyen sznobizmust is öltünk magunkra, nincs egy olyan magas művészi teljesítmény, amely ne minősülne primitívnek valaki más szemében. De ha jobban megnézzük a fentebb említett indexes kommentfolyamot, a vita szinte már nem is arról folyik, hogy maga a film primitívnek nevezhető-e, hanem hogy nézőiről elmondható-e ugyanez. A Nagyfater elszabadul primitív voltával érdemben senki nem vitatkozik, hanem legfeljebb relativizálni próbálják: »Miért nem azt nézitek, hogy hány embernek tetszett? Én is megnéztem, de utáltam.« »Jó, de ez legalább szórakoztató, bezzeg a kritikus által hájpolt Saul fia!« És akkor még Dombóváritól beszállnak páran az »Aki ezen nem tud nevetni, annak milyen szánalmas élete lehet?« (Spoiler alert: léteznek szórakoztató filmek Adam Sandleren kívül is.)

Persze nem tagadom, hogy egy olyan tenyérbemászóan arrogáns vitaindítóra, mint amit Hanula Zsolt elkövetett, nehéz két pofonnál diplomatikusabban reagálni (amit én főszerkesztője helyében már az Interstellar-spoileres afférnál kiosztottam volna neki), így senkit nem ítélek el azért, mert ez a lekezelő-kultúrharcos hozzáállás hasonló védekező mechanizmusokat váltott ki belőle. De alapvetően mi ok van a védekezésre? Bizonyára vannak, akik primitívnek tartanak engem is néhány kedvencem miatt. De miért kéne makulátlan ízlésű filmesztétaként tetszelegnem bárki előtt is? Verseny ez, ahol az nyer, aki bebizonyítja, hogy ő egy tökéletes gourmet - vagy ha nem is, ő legalább nem játssza meg magát, hogy olyan nemszórakoztató förmedvényeket imád, mint a Saul fia? Én is fizettem már undorítóan rossz filmért moziban, és akkor mi van? Az vesse az első követ, aki még nem. Nem érzem magam kevesebbnek attól sem, ha valaki primitívnek tart - legyen bár az illető egy többszázezres látogatottságú oldal újságírója vagy arctalan hozzászóló. És vannak filmek, amelyeket primitívnek tartok, valamint megvan azokról is a véleményem, akik ezeket tartják a filmművészet csúcsának. Mindenki eldöntheti, hogy igazam van-e ezzel kapcsolatban.”