Öt érv a többféle sport mellett

„Az nem kérdés, hogy minden gyereknek jót tesz, ha sportol valamit, az sem feltétlenül baj, ha nem kifejezetten tehetséges, a lényeg az egészséges életmód. Azonban legalább ilyen fontos, hogy ne ragadjunk le egyetlen sportág mellett, még akkor sem, ha a gyerek kifejezetten tehetséges valamelyikben. Elsősorban azért, mert ha csak egyetlen sportágat gyakorol, akkor előbb-utóbb ráunhat, másodsorban pedig azért, mert a többféle sport egészségesebben fejleszti a szervezetet. Lássunk még öt okot, ami a többféle sportág mellett szól!

1. A sportok kölcsönhatása

A különféle sportok kölcsönösen erősíthetik egymást, hiszen más képességek kellenek mondjuk, a vízilabdához, mint a teniszhez vagy a kosárlabdához. Ezek olyan motorikus képességeket fejlesztenek, amelyeket ha a gyerek nem szerez meg 12-15 éves kor előtt, akkor megreked egy bizonyos szinten a kedvenc sportágában is.

2. A pihenés jobbá tesz

Néha nem árt félretenni akár a kedvenc sportot is egy kicsit, hogy utána újult erővel vethesse magát bele. Így van ez mindennel, a munkával is. Arról nem beszélve, hogy a gyerekek szervezetének fontos a változatos terhelés, amit a többféle sportág biztosíthat. Ha mindig ugyanazokat a mozdulatokat kell végrehajtani, abba a gyerek teste belefárad.

3. Olyasmit is csináljon, amiben nem jó

Nem véletlenül mondják, hogy a sport az életre nevel. Nagyszerű, ha van olyan sport, amiben a gyerek kiemelkedő, de fontos, hogy megtanulja kezelni a kudarcot is.

A munka fontossága, a fejlődés, a kommunikáció mind olyan dolgok, amelyeket a kevésbé sikeres időszakban sajátítunk el. Ha csak azt a sportot űzi, amiben kiemelkedően jó, akkor kisebb eséllyel sajátítja el az életben szükséges szociális és érzelmi képességeket.

Arról nem beszélve, hogy a különböző sportok különböző edzésmódszereket, stratégiákat, stílusokat tanítanak meg a gyereknek, ami a későbbiekben jól jöhet.

4. A fejlődési elvárások mítoszok

Sokan azzal érvelnek a gyerek széthajtása mellett, hogy már egészen kis korban elvárás a specializáció. Aki 12 éves korára nem tud tökéletesen szerválni a teniszben, annak esélye sincs semmire.

Noha nyilván vannak bizonyos életkori sajátosságok, jó esetben fontosabb lenne olyan all-round sportemberekké válni, akik szenvedélyesen szeretik a sportágukat és jó szociális készségekkel rendelkeznek.

Hiába a tökéletes labdakezelés, ha a gyerek nem tud csapatban játszani, arról nem beszélve, hogy a fejlődés bármikor megállhat. Ami igazán fontos, az a belső hajtóerő, az elszántság.

5. Légy a legjobb… majd

Számtalan példát láttunk már elkallódott gyerekzsenikre, bárki, akit kicsit is érdekel a sport, hosszan tudná sorolni azok neveit, akik akár még 15-16 évesen is az adott sportág leendő nagy bajnokainak számítottak, pár évvel később pedig eltűntek a süllyesztőben (a magyar labdarúgás ezt például rendszeresen produkálta az elmúlt évtizedekben, de a nagy nyugati klubok utánpótláscsapatai is tele vannak olyan zsenikkel, akikből nem lesz nagy játékos).

Hajlamosak vagyunk ugyanis elfelejteni, hogy nem gyerekkorban kell a legjobbnak lenni. Az az időszak arra való, hogy megalapozzuk a későbbi sikereket, megtanítsuk az ezekhez szükséges fizikai és mentális készségeket.

Nem az ifik között kell wimbledoni teniszbajnokot nevelni, hanem az a cél, hogy felnőttkorban legyünk azok, nem? Nem kis dolog az sem, ha valaki 15 évesen a Liverpool labdarúgója, ám mégis az az igazi, ha felnőttként befér a csapatba.

A gyerekkor mindennek a megalapozása, és minél több sportágban próbálja ki magát a gyerek, annál jobb eséllyel indul neki a profik nem könnyű útjának – már ha ez a cél. Ha pedig csak simán a sport okozta öröm, akkor mindez hatványozottan igaz.”