Egyszerűen nincs meg az emlékeimben, hogy Bencsik ezt mondta. Valószínűleg fel sem tűnt, mert nem emlékszem rá. És mentségemül álljon itt az is, hogy amikor az általam mélyen megvetett és utált Vonát elkezdték buzizni, talán én voltam az egyetlen, aki felháborodott cikkben védtem meg ebben az ügyben, és utasítottam vissza ezt az égbekiáltó baromságot. (A cikk visszakereshető a Magyar Hírlap honlapján!)
Szóval, kérlek, ne haragudj, semmi szándékosság, sunyítás, lapulás nem volt ebben. Legfeljebb ha figyelmetlenség, nem odafigyelés. És továbbra is várom az írásaid, amiket betehetek büszkén a blogomba. És egy sört is megihatnánk végre odakint a székelyeknél, vagy akár idehaza. Mondjuk egy igazi csíkit…
Barátilag és szeretettel, és elmegyek én a picsába!”