Oroszbarát szélsőjobboldali radikalizáció: régiós biztonsági kockázat

„Az erőszakkészségét legnyíltabban vállaló, a fehér rassz felsőbbrendűségét képviselő, antiszemita Betyársereg különösen kínos a Jobbiknak, mivel a párt által meghirdetett néppártosodási folyamat nehezen egyeztethető össze a zömében romák lakta településekre szerveznek megfélemlítő akciókkal illetve a határmenti menekültellenes járőrözéssel - a szervezet saját bevallása szerint tevékenyen részt vett a menekültválság kezelésében. A párt hivatalosan úgy igyekszik elbagatellizálni a személyi összefonódásokat, hogy a Betyárseregnek vannak ugyan jobbikos tagjai, de a szervezetet közönséges sportklubnak aposztrofálták. Pedig a Jobbik és az oroszbarát extrémista szervezetek közötti kapcsolódásokat a magas szintű tagsági átfedések igazolják. Toroczkai László a Jobbik elnökségi tagja, a Betyársereg és a HVIM alapítója, Zagyva György a HVIM egyik korábbi elnöke, a Jobbik későbbi országgyűlési képviselője, Dér Zsolt, a paramilitáris Farkasok kiképzője és egyben a Betyársereg tagja. Dér bevallottam meghívást kapott az orosz szeparatistáktól, hogy csatlakozzon a kelet-ukrajnai harcokhoz, amit végül amiatt utasított vissza, hogy a nevezett időpontban a Parlament jobbikos alelnökének asszisztenseként dolgozott. Szlovákia ugyancsak jó példa Moszkva oroszbarát paramilitáris szervekkel fenntartott bensőséges viszonyára: a Szlovák Sorkatonák paramilitáris alakulat 2012-ben az orosz különleges alakulatok (Specnaz) volt tagjai által tartott három hetes kiképzésen vett részt, egyik tagjuk, Martin Keprta pedig a szeparatisták oldalán harcolt a donyecki repülőtér megtartásáért.

Szimbiózisban a nemzetszocialista ideával

Ezen szervezetek célja, hogy alternatív oroszbarát geopolitikai platformot teremtsenek a transzatlanti politikai establishmenttel (Európai Unió, NATO) szemben. A szóban forgó magyar mozgalmak a Kreml geopolitikai törekvéseiben részben a magyar szélsőjobboldal revizionista törekvéseinek garanciáját látják, egyik legfontosabb platformjuk a Krím elcsatolása és a kelet-ukrajnai konfliktus orosz narratívákból történő értelmezése. Tehát miközben Ukrajnában például egyszerre védenék a magyarlakta területeket, részben a nyugati liberális eszmékkel szemben biztosítják támogatásuk róla szabadságukért harcoló oroszbarát szeparatistákat, mert úgy gondolják, hogy azok természetes köteléke a keresztény, tradicionalista, ultrakonzervatív értékeket megtestesítő, abortusz-, és LGBT jogokat ellenző Oroszország. Tyirityán Zsolt, a magyar Betyársereg vezetőjének értelmezése szerint a cionista, amerikai térnyerés ellen harcoló orosz felkelők sarlókalapács alatt harcolnak ugyan, »mégis sokkal jobban szimbiózisba kerülnek a nemzetiszocialista ideával, hiszen maga az idea ezeket az irányzatokat, illetve törekvéseket tartotta a legfőbb ellenségének.« Az érintett szervezetek tehát az orosz propaganda direkt vagy indirekt formában történő terjesztésével legitimálják a Kreml geopolitikai törekvéseit. Ezek a szereplők nem pusztán belpolitikai fenyegetést, de határokon átívelő biztonsági kockázatot is jelentenek; tagjaik erőszakos cselekményeket követnek el az orosz titkosszolgálatok vagy a kelet-ukrajnai szeparatisták támogatásával. A fenti példák is azt igazolják, hogy az erőszakos szélsőjobboldali szervezetek orosz kapcsolata és a putyini ideológia iránti elkötelezettsége egész Közép-Kelet-Európa stabilitására nézve veszélyes lehet, amit a magyar kormánynak nagyon komolyan kellene vennie.”