„Tegyük fel, hogy bajba kerülünk Olaszországban, és a carabinierik bevisznek, ott ülünk Torrevecchia Pia rendőrőrsén és nagyon be vagyunk szarva. Hát nem jobban érezzük magunkat, ha Jenő Főkonzul jön értünk, mint egy öltönyös savanyújóska, akit még sose láttunk? Mekkora kő szakad le az ember szívéről, ha megpillantja a jellegzetes arcot, és kap egy csibészes kacsintást, minden rendben lesz, apukám, mondja a kissé rekedtes hang, a világ pedig a helyére fordul a tengelye körül. Meg egyébként is, mi dolga van egy konzulnak? Telefonálgat, oszt csókolom, Jenőnek ebben van már rutinja ugye, nem lehet olyan dolgot mondani, ami alapján NE felelne meg a posztra.
Az az egészben a legszomorúbb, hogy Csiszár Jenő is pontosan tudja, hogy ez a nadrág nagy rá, és még sincs benne annyi, hogy azt mondja, oké, srácok, már az is jó vicc volt, hogy a köztévé szórakoztató főszerkesztőségének vezetője lettem, de mindennek van határa, ciao. Pedig nem nehéz, Jenő, Stallone is tudott nemet mondani Trumpnak, és őt ráadásul csak kulturális szócsőnek kérték fel.”