Mégis, a téli mínuszokban valóban sokkal nagyobb veszélynek vannak kitéve azok az emberek, akik az utcán kénytelenek élni, ezért fontos, hogy azok, akiknek van megfelelő lakhatása, jobban odafigyeljenek rájuk.
„Miért élnek az utcán?
Mielőtt a gyakorlati tanácsokra térnék, felmerülhet a kérdés, hogy ilyen hidegben miért élnek emberek az utcán? A kérdésre a demagógnak tűnő, de sajnos egyértelmű válasz az, hogy azért, mert Magyarországon lényegében teljesen hiányzik az a szociális- és lakáspolitika, ami megelőzhetné a hajléktalanságot vagy segítene kijutni az érintetteknek ebből a helyzetből. Ma Magyarországon azért élnek emberek az utcán, mert nincs számukra elérhető, megfizethető és biztonságos lakhatási lehetőség és nem azért, mert így akarnak élni vagy így érzik magukat jól.
Miért nem mennek be szállóra?
Sokszor előjön az is, hogy ha már lakhatási lehetőség nincs, akkor legalább a hajléktalanszállóra bemehetnének ezek az emberek, de mégsem teszik. Miért? Először is, ma az országban egyszerűen nincs elegendő férőhely a hajléktalanellátó intézményekben ahhoz, hogy minden hajléktalan embert el tudjanak szállásolni. Ha ma este minden ember, aki az utcán, pincékben, lépcsőházakban, kunyhóban vagy sátorban el, elmenne egy hajléktalanszállóra, fizikailag nem lehetne őket elhelyezni. Ezen túl, egyéni szinten is sokféle oka lehet annak, hogy valaki miért „választja” az utcát az éjjeli menedékhely helyett: sokan nagyobb biztonságban érzik magukat egy saját építésű kunyhóban vagy sátorban, mint egy ellátó intézményben; mások nem tudnak a párjukkal együtt bemenni hajléktalanszállóra és nem akarnak a rendszer hiányosságai miatt különválni; megint másokat nem engednek be a háziállatukkal együtt; van, aki számára a szinte teljes alkoholtilalom teszi lehetetlenné, hogy bemenjen; és sokan vannak olyanok is, akik elutasítják az alacsony küszöbű szállókon uralkodó viszonyokat, a jobb minőségű szállásokat viszont nem tudják megfizetni.”
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A véleménynek ára van. Rasszizmus, megfélemlítés és gyűlölet. A következmények pedig már nem csak szavak: ellehetetlenítés, fenyegetések és állandó nyomás. Mikor vált a megfélemlítés a baloldal egyik legfőbb politikai eszközévé?
Az ukránok sosem fogják visszafizetni a nekik adott kölcsönt, az EU meg úgy viselkedik, mint a Fekete Vipera című sorozatban az őrült tábornok az Euractiv elemzője szerint.
Az egykori villalakó már a megjelenésével állást foglalt a tévés műsorában.
