Anélkül, hogy stabil ismeretanyag lenne a fejünkben, az információkat nem tudjuk kombinálni sem.
„A PEW kutatóközpont által megkérdezett amerikaiak jól érzik magukat az információáradatban. Sőt, többségük úgy érzi, »uralja« az adatokat, sikeresen birkózik meg a mennyiségükkel, és javára fordítja az így kapott tudást és segítséget. A felmérés szerint egyedül a szegényebbek, az »eszköztelenebbek« érzik magukat rosszul a digitális tengerben. Úgy érzik, lemaradnak a lehetőségekről, melyeket az online világ kínál.
Nem mindenki osztja azonban ezeket a véleményeket. Egyesek tehernek érzik ugyanis a különböző intézmények: iskolák, bankok vagy kormányhivatalok elvárását, hogy minél több szerződést, dokumentumot keressenek meg ők maguk, tanulmányozzanak át és értelmezzenek csupán azért, hogy egyszerű ügyeket elintézhessenek. Ilyenkor, amikor nem a szórakozást szolgálja, hanem kényszerből történik, az információ feldolgozása komoly problémát jelent.
Freund Tamás neurobiológus, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke, az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetének igazgatója egy új szempontot hoz az információs túlterhelés diskurzusába. Számos előadásában hangsúlyozza, hogy az emberi agy nem a digitális korra jellemző információ mennyiség feldolgozására lett kitalálva. Az evolúció során szerinte ugyanis a jelenlegi fejlettségi szintjét sokkal lassabban érte el. Gondoljunk csak bele, hogy a világháló megjelenése óta eltelt 26 évben mennyivel több információ jut el hozzánk, és ez a folyamat mennyivel gyorsabb, mint például a könyv, vagy akár a televízió korában. Freund Tamás szerint hozzászokunk ahhoz, hogy milyen könnyen lehet információhoz jutni. Ezáltal azonban valami megváltozik. Nem dolgozunk meg érte. Így az információkhoz nem társulnak érzelmi impulzusok sem. Megszűnik a motiváció is. A tudás tárolása pedig felszínes marad, nem vésődik be, másrészt ez a folyamatos leterheltség sikerélményt sem szül, depressziót azonban annál inkább.
Kommunikációkutatókén, és a digitális technológiák iránt rajongóként annyit tudok tanácsolni, hogy bánjunk tehát tudatosan az információárammal. Szűrjük meg a tengernyi adatot, majd jegyezzünk meg a fontos dolgokat. Anélkül ugyanis, hogy stabil ismeretanyag lenne a fejünkben, az információkat nem tudjuk kombinálni sem. Így pedig elmarad a felfedezés, a siker öröme.”
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Ukrajnában azért imádkoznak, hogy a Tisza nyerje a választásokat Magyarországon, és minden eszközt bevetnek, hogy ez így is legyen.
Az Euractiv Magyarországra pusztán technikai akadályként tekint.
