Yes, I love technology

„A PEW kutatóközpont által megkérdezett amerikaiak jól érzik magukat az információáradatban. Sőt, többségük úgy érzi, »uralja« az adatokat, sikeresen birkózik meg a mennyiségükkel, és javára fordítja az így kapott tudást és segítséget. A felmérés szerint egyedül a szegényebbek, az »eszköztelenebbek« érzik magukat rosszul a digitális tengerben. Úgy érzik, lemaradnak a lehetőségekről, melyeket az online világ kínál.

Nem mindenki osztja azonban ezeket a véleményeket. Egyesek tehernek érzik ugyanis a különböző intézmények: iskolák, bankok vagy kormányhivatalok elvárását, hogy minél több szerződést, dokumentumot keressenek meg ők maguk, tanulmányozzanak át és értelmezzenek csupán azért, hogy egyszerű ügyeket elintézhessenek. Ilyenkor, amikor nem a szórakozást szolgálja, hanem kényszerből történik, az információ feldolgozása komoly problémát jelent.

Freund Tamás neurobiológus, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke, az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetének igazgatója egy új szempontot hoz az információs túlterhelés diskurzusába. Számos előadásában hangsúlyozza, hogy az emberi agy nem a digitális korra jellemző információ mennyiség feldolgozására lett kitalálva. Az evolúció során szerinte ugyanis a jelenlegi fejlettségi szintjét sokkal lassabban érte el. Gondoljunk csak bele, hogy a világháló megjelenése óta eltelt 26 évben mennyivel több információ jut el hozzánk, és ez a folyamat mennyivel gyorsabb, mint például a könyv, vagy akár a televízió korában. Freund Tamás szerint hozzászokunk ahhoz, hogy milyen könnyen lehet információhoz jutni. Ezáltal azonban valami megváltozik. Nem dolgozunk meg érte. Így az információkhoz nem társulnak érzelmi impulzusok sem. Megszűnik a motiváció is. A tudás tárolása pedig felszínes marad, nem vésődik be, másrészt ez a folyamatos leterheltség sikerélményt sem szül, depressziót azonban annál inkább. 

Kommunikációkutatókén, és a digitális technológiák iránt rajongóként annyit tudok tanácsolni, hogy bánjunk tehát tudatosan az információárammal. Szűrjük meg a tengernyi adatot, majd jegyezzünk meg a fontos dolgokat. Anélkül ugyanis, hogy stabil ismeretanyag lenne a fejünkben, az információkat nem tudjuk kombinálni sem. Így pedig elmarad a felfedezés, a siker öröme.”