Anélkül, hogy stabil ismeretanyag lenne a fejünkben, az információkat nem tudjuk kombinálni sem.
„A PEW kutatóközpont által megkérdezett amerikaiak jól érzik magukat az információáradatban. Sőt, többségük úgy érzi, »uralja« az adatokat, sikeresen birkózik meg a mennyiségükkel, és javára fordítja az így kapott tudást és segítséget. A felmérés szerint egyedül a szegényebbek, az »eszköztelenebbek« érzik magukat rosszul a digitális tengerben. Úgy érzik, lemaradnak a lehetőségekről, melyeket az online világ kínál.
Nem mindenki osztja azonban ezeket a véleményeket. Egyesek tehernek érzik ugyanis a különböző intézmények: iskolák, bankok vagy kormányhivatalok elvárását, hogy minél több szerződést, dokumentumot keressenek meg ők maguk, tanulmányozzanak át és értelmezzenek csupán azért, hogy egyszerű ügyeket elintézhessenek. Ilyenkor, amikor nem a szórakozást szolgálja, hanem kényszerből történik, az információ feldolgozása komoly problémát jelent.
Freund Tamás neurobiológus, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke, az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetének igazgatója egy új szempontot hoz az információs túlterhelés diskurzusába. Számos előadásában hangsúlyozza, hogy az emberi agy nem a digitális korra jellemző információ mennyiség feldolgozására lett kitalálva. Az evolúció során szerinte ugyanis a jelenlegi fejlettségi szintjét sokkal lassabban érte el. Gondoljunk csak bele, hogy a világháló megjelenése óta eltelt 26 évben mennyivel több információ jut el hozzánk, és ez a folyamat mennyivel gyorsabb, mint például a könyv, vagy akár a televízió korában. Freund Tamás szerint hozzászokunk ahhoz, hogy milyen könnyen lehet információhoz jutni. Ezáltal azonban valami megváltozik. Nem dolgozunk meg érte. Így az információkhoz nem társulnak érzelmi impulzusok sem. Megszűnik a motiváció is. A tudás tárolása pedig felszínes marad, nem vésődik be, másrészt ez a folyamatos leterheltség sikerélményt sem szül, depressziót azonban annál inkább.
Kommunikációkutatókén, és a digitális technológiák iránt rajongóként annyit tudok tanácsolni, hogy bánjunk tehát tudatosan az információárammal. Szűrjük meg a tengernyi adatot, majd jegyezzünk meg a fontos dolgokat. Anélkül ugyanis, hogy stabil ismeretanyag lenne a fejünkben, az információkat nem tudjuk kombinálni sem. Így pedig elmarad a felfedezés, a siker öröme.”
Persze nem a szó politikai, hanem szellemi értelmében. Angolként valahogy otthonosan mozog a világ bármely tetszőleges pontján. Ilyesmire mi, magyarok soha nem voltunk és nem is leszünk képesek. Győrffy Ákos írása.
Szerintem az állam feladata nem az, hogy nyelvi szerepjátékokat játsszon az emberekkel.
Ennek okait próbáljuk boncolgatni a Trump-jelenségen keresztül.
Bebetonozott meggyőződés a baloldalon, hogy Orbán és a Fidesz körei uralják a magyar médiapiac 80 százalékát. De vajon honnan származik ez nemzetközileg is sokat hivatkozott adat a médiáról, és milyen problémák vannak vele?
De ne legyen igazam.
A Media1 határozottan kitart amellett, hogy közérdekű médiapiaci ügyként számolt be a 24.hu-t is érintő elbocsátásokról.
A magyar válogatott 4–1-re kikapott a világ élvonalához tartozó finn csapattól a svájci jégkorong-világbajnokság zürichi csoportjában.
A tudományos és technológiai miniszter szerint Krausz tudományos eredményei nem jogosítják fel őt a támogatásra.
