Az évek telnek, de valami örök: a generációról generációra öröklődő lefelé pofázás, kioktatás és kritizálás.
„Először is tisztázzunk néhány dolgot az Y-nosokkal kapcsolatban, kedves társadalomkutatók, bébi búmerek, nők, asszonyok, férfiak, fiúk, gyerekek.
Nincs kapunyitási pánikunk, csak a hülye emberekből van elegünk.
Bár viccesek ezek a hírek, de amúgy nem érdekel, hogy:
Mészáros Lőrinc eszik-e kovászos uborkát a pörkölt mellé,
Vona Gábor meleg-e,
vízszintes bobpályát építettek az Alföldön,
hová tűnt Kövér László bajusza...
vagy hogy az '56-os, '48-as, szilveszteri, szentistvánünnepi, valentin- és szentpatrik-napi beszédében ki mit üzent a népköztársaságnak.
Mindezek helyett az érdekel,
hogy az ipari forradalom óta mi vagyunk az első olyan generáció, amelyik nem számíthat jobb életkörülményekre, mint az előző,
hogy a nálunk egy generációval idősebbek hajlamosak semmirekellőnek tartani minket, de közben nem akarják átadni nekünk az igazi felelősséget, a valódi visszajelzést és a hasznosítható tapasztalatokat, mégis a mi nyugdíjjárulékunk fogja eltartani őket – szóval közös érdekünk lenne, hogy beilleszkedjünk a társadalomba... legalább az ő kedvükért,
hogy a munkahelyeken a tisztességes fizetett próbaidőt felváltotta a fizetetlen „szakmai gyakorlat" – és ilyenek a szépen csomagolt marketingüzenetek: „Ez az a hely, ahol határ a csillagos ég” (kösznem),
hogy sokszor teljesen megvezethetőnek és idiótának néznek minket,
hogy valódi munka és pozíciók helyett, csak a hunglish és a full alibizés megy – kontrollexecutiveok és recrutingmanagerek, szevasztok! Ott tali a mítingrumba’ !
hogy a szakmai etika csak imidzs, minden pozícióba mennek a tesók, akik helyett majd az alatta lévők dolgoznak, ugye, #bro’s before hoes, #szia, uram!
hogy miközben itthon nemzetközi színvonalú hazai művészek szívnak, egy haverral bindzsiztek össze valamit paintben, mert kommunikációra nem költünk, hülyegyerek!
(különben meg, amíg van dáridó, havasiszimfonik és rockopera lóháton, mit pattogsz,)”
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Ömlik a pénz a magyar családokhoz. Ígéretek helyett valóság.
Az amerikai alelnök egy rövid ideig visszatért eredeti foglalkozásához.
