Próba-szerencse módszer
Akkor beszélünk próba-szerencse módszerről, amikor saját tapasztalás útján fedezzük fel a lehetőségeket és próbálkozással jutunk el a megoldásig.
Gyermekeknél ilyen, amikor építőkockákból várat építenek és a legkisebb elemmel kezdik felépíteni a várat, ami elég hamar összedől, majd újra kezdik s addig folytatják, míg sikerrel nem járnak. Szintén próba-szerencse módszerrel tanulják a kisebb-nagyobb fogalmát, vagy a formák különbözőségét. Hamar megtanulják, hogy például a háromszög alakú kocka nem fér be a kör alakú lyukba.
Utánzás
Az utánzás az, amikor megfigyelés alapján tanulunk.
Mutassuk meg a gyermekünknek, hogy valamit hogyan kell csinálni és utánozni fog minket. Ne feledjük, ami nekünk már természetes, az neki még újdonság. Magyarázzuk el, mutassuk meg, hogy mit, hogy szeretnénk, kis gyakorlás után pedig azt fogjuk tapasztalni, hogy gyermekünk könnyedén megbirkózik a feladattal.
Vigyázzunk azonban arra, hogy a feladat mindig a gyermek életkorának és képességeinek megfelelő legyen! Ha túl nehéz feladatot adunk, amit nem tud még megoldani, akkor kudarcot idézünk elő gyermekünk életében. Túlságosan ne erőltessünk egyetlen feladatot sem. 2-3 alkalommal mutassuk meg, és ha még nem sikerül, hagyjuk, hogy saját tempójában sajátítsa el az ismeretet.
Gyakran előfordul, hogy a gyerekek játékaiknak kezdik el „tanítani”, amit tőlünk láttak, így gyakorolva, memorizálva az új tudást. Figyeljünk gyermekünkre, amikor „tanítósat” játszik: az általa használt hangnem, gesztusok tökéletes leképezései a mi tanítási módszerünknek!
Természetes következmények
A gyermek saját tapasztalatából tanul, ezek oktató hatással vannak a rá.
Minden szülő rémálma például, hogy gyermeke megfog egy forró tárgyat, magára önt valamit, vagy balesetet szenved. A pillanatnyi fájdalom, vagy kellemetlenség ellenére mégis hasznos lehet egy ilyen esemény, mert megtanulja gyermekünk, hogy máskor ezt ne tegye. A tapasztalás negatív események esetén is természetes tanulás.