Viccet csinálni, elbohóckodni egy megemlékezést a kamaszkorban gyakori elhárító mechanizmus. Fogadd el, hogy ha valaki most így tud reagálni, de biztosítsd róla, hogy később is megkereshet, ha mégis szeretne beszélgetni.
4. Ne ijedj meg a kérdésektől!
A balesetek azt üzenik: bármi, bármikor megtörténhet... A bizonytalanságban szeretnénk mindent tudni, ami tudható. Ha a gyereknek erre van igénye, nézzetek együtt utána a hírekben a megtudható információknak, beszélgessetek az olvasottakról. Segíts azzal is, hogy kimondod a gyerek helyett: olyan jó lenne mindent tudni, olyan jó lenne, ha lennének válaszok, és ha ezek segíthetnének elkerülni az ilyen tragédiákat, de sajnos nem lehet mindent tudni, nem lehet minden megelőzni.
5. Segítsük a gyászmunkát!
Egy ilyen tragikus, több halálesettel járó baleset azokban is indíthat gyászreakciókat, akiknek nincs a balesetben közvetlenül érintett ismerőse. A tragédiával való szembesülés felszínre hozhat korábbi halálesetekkel, balesetekkel kapcsolatos veszteségélményeket és a saját múlandóságunkkal kapcsolatos félelmeket. Ha van ismerős, barát az elhunytak vagy sérültek között, a veszteség még közelibb, a gyász még fájóbb. Segítsük egyszerű rítusokkal, egy gyertyával, egy csendes beszélgetéssel, hogy legyen helye ezeknek megjelenni. Legyünk érzékenyek a gyerekek igényeire, arra reagáljunk, amire valóban szükségük van.