Hogyan beszélgessünk gyerekekkel a tragikus balesetről?

„1. Beszéljetek róla!

A szörnyű baleset híre gyorsan terjedt a médiában, az interneten, a közösségi portálokon. A mai napot a tragédiában elhunytakra emlékezve a kormány Nemzeti Gyásznappá nyilvánította, így valószínűsíthető, hogy azok a gyerekek is, akik otthon nem néznek híradót, nem olvasnak híreket, legkésőbb ma az iskolában hallanak a történtekről. Akár szervezett megemlékezés keretében, akár kortársaikkal beszélgetve. Ha eddig nem tettétek, ez jó alkalom, hogy beszélgessetek otthon is! Mondd el, te hogyan értesültél a tragédiáról, mit éreztél, mit gondoltál, ezzel is bátorítva, hogy a gyerek is tudjon beszélni az érzéseiről, ha szeretne.

2. Legyél nyitott a negatív érzésekre!

Teremts olyan helyzetet, amikor kimondhatók, megélhetők a negatív érzések is. Biztosítsd a gyereket arról, hogy egy ilyen tragédiáról értesülve nagyon sok érzés lehet benne, és ezek mind jogosak, mind érthetőek.

3. Fogadd el a hárítást!

Viccet csinálni, elbohóckodni egy megemlékezést a kamaszkorban gyakori elhárító mechanizmus. Fogadd el, hogy ha valaki most így tud reagálni, de biztosítsd róla, hogy később is megkereshet, ha mégis szeretne beszélgetni.

4. Ne ijedj meg a kérdésektől!

A balesetek azt üzenik: bármi, bármikor megtörténhet... A bizonytalanságban szeretnénk mindent tudni, ami tudható. Ha a gyereknek erre van igénye, nézzetek együtt utána a hírekben a megtudható információknak, beszélgessetek az olvasottakról. Segíts azzal is, hogy kimondod a gyerek helyett: olyan jó lenne mindent tudni, olyan jó lenne, ha  lennének válaszok, és ha ezek segíthetnének elkerülni az ilyen tragédiákat, de sajnos nem lehet mindent tudni, nem lehet minden megelőzni.

5. Segítsük a gyászmunkát!

Egy ilyen tragikus, több halálesettel járó baleset azokban is indíthat gyászreakciókat, akiknek nincs a balesetben közvetlenül érintett ismerőse. A tragédiával való szembesülés felszínre hozhat korábbi halálesetekkel, balesetekkel kapcsolatos veszteségélményeket és a saját múlandóságunkkal kapcsolatos félelmeket. Ha van ismerős, barát az elhunytak vagy sérültek között, a veszteség még közelibb, a gyász még fájóbb. Segítsük egyszerű rítusokkal, egy gyertyával, egy csendes beszélgetéssel, hogy legyen helye ezeknek megjelenni. Legyünk érzékenyek a gyerekek igényeire, arra reagáljunk, amire valóban szükségük van.

6. Nem kelts félelmet, de vedd komolyan a gyerek szorongásait!

Vannak az életben olyan típusú veszélyek, amelyekre fel lehet készülni, amelyek esélyét lehet csökkenteni és erről hasznos beszélni. Viszont vannak kiszámíthatatlan helyzetek is, megelőzhetetlen tragédiák és ennek a tényét el kell fogadni ahhoz, hogy ne a félelmek mentén éljük a mindennapokat. Ha egy baleset után a gyerek elkezd félni olyan dolgoktól is, amik korábban nem keltettek benne rossz érzéseket, akkor érdemes pszichológus segítségét kérni a szorongások oldásához.

7. Kérjünk mi is segítséget!

Ha a látókörünkben lévő gyerekeken úgy érezzük, bármi miatt nem tudják egyedül feldolgozni a tragédia hírét, kérjünk mi is segítséget abban, hogy hogyan tudjuk a gyerekek gyászát segíteni! Az iskolai beszélgetésekhez szakértő pszichológusok csoportja összeállított egy módszertani segédletet, ami nem csak a pedagógusoknak lehet hasznos, érdemes szülőként, hozzátartozóként, gyerekekkel foglalkozó más szakemberként is elolvasni: innen letölthető.”