A bor legyen több, mint egy alkoholos ital

„– Érzékelhető az együtt gondolkodás hatása a borok karakterére is?

– Van néhány kis játékunk. Ilyen a Fuxli. A szekszárdi siller. Van, akinek a Fuxlija volt az első palackos bora, és olyan is, aki drágábban adja, mint a vörösborát. Nagyjából egységesen árazunk, ugyanannál a kereskedőnél jelenünk meg, ami sokak számára betörési lehetőség egy olyan piaci térbe, ahová másként nem jutott volna el.

Kialakított szabályrendszerünk arról szól, hogy összeálltunk páran, aki akar, jöjjön, de amit lefektettünk, be kell tartani. Ezen elvek mentén született meg a szekszárdi palack is. Hosszan vitatkoztunk, hogy milyen formája legyen, hol szerezzük be, mit töltsünk bele. Azt mondtuk, kerüljön szekszárdi palackba a kadarka, a kékfrankos és a bikavér. Ezek mind Szekszárdra jellemző, nem tanninhangsúlyos, nem annyira vastag, ugyanakkor gyümölcsös, fűszeres borok, amelyek Villánytól is megkülönböztetnek bennünket. Amíg Villány bordeaux-i palackban, bordeaux-i stílusú borban, cabernet franc-ban keresi a jövőjét, addig jobban járunk, ha más pályán futunk.

Meglett a közös nevező. A bikavért külön is kiemelhetem. Nagyjából konszenzus alakult ki – Takler Ferenc és Vesztergombi Ferenc véleményére is építve –: a szekszárdi bikavér ne cabernet- és merlot-, hanem kékfrankosalapú legyen, és ne barrique-oljuk, inkább ászkoljuk hosszan, nagy hordóban. Láss csodát, mindenki bokacsattogva beleállt az irányba. A bikavérjeinknek kezd meghatározható, felismerhető stílusa lenni. Amivel nem vagyunk sehol, az a kadarka. Azt újra ki kell találni, át kell értelmezni. Keressük a helyét. Az acéltartályos, nagyon gyümölcsös-fűszeres kadarkát nem lehet feltenni a világ tetejére. Ami pedig a kékfrankost illeti, az lesz a fő játékunk a jövőben. Egyébként volt egy nagy tévedésünk. Azt hittük, a csúcsborokat kell a szekszárdi palackba tennünk. Nem így van. Az origónak a tömegborban kell lennie.

(...)

– Mi lenne a másik újdonság?

– Korábban két borkategória volt a világban: fehér és vörös. Ezekre épült a borkultúra. Ez a keretrendszer szétrobbant. Előretört a pezsgő, új kategóriát nyitott a rozé, megjelent a narancsbor, egyre keresettebb a bio, és sorolhatnám. A rendszer strukturáltabb és töredezettebb. Ez azonban nem baj, hiszen azt is jelenti, hogy több a lehetőség. Elizabeth Gabay, az ismert borszakértő nemrégiben nálunk járt, és ő is erre a sokszínűségre hívta fel a figyelmünket.

A Fuxlit jó iránynak tartja, a kékfrankosban nagy lehetőségeket lát. Szóba hozta Provence-t is, amely a rozéban szeretne magasabb kategóriájú borokkal feltörni. Miért ne tennénk egy ilyen kísérletet mi is? Hol lehetne ennek jobb helyszíne, mint Szekszárdon? Nem dűlőszelekciókról és hasonlókról beszélünk, csak magasabb minőségről és árakról. Ennek senki más nem lehetne a gazdája, kizárólag Dúzsi Tamás.”