Megjelent például egy videó, amelyben összefoglalták televíziós életművének színét-virágát, majd az Index publikált nagyívű szöveget arról, hogy Laci Bácsin túl is kell lennie életnek. Az idős mester ezek után előbb úgy nyilatkozott, hogy szívére veszi a kritikát, még ha nem is reagál rá, nem sokkal később viszont már a kórházba vonulásáról szóltak a hírek.
Hadd jegyezzem meg – mellőzve a vitatott életmű minősítését –, hogy én az ilyet már nem szeretem. Zavarba jövök, amikor az internet nyilvános kivégzéseket követel, és még sikerrel is jár. Nem a cikkekre és a blogbejegyzésekre gondolok – újságok voltak azelőtt is, és a vitriol sosem számított hiánycikknek –, hanem arra, ami ezek alatt és belőlük kiindulva kialakulni hajlamos. Simán elhiszem, hogy vannak, akik nehezen emésztik az ilyesmit. Az internetre ugyanis, bárki bármit mond, nem könnyű felkészülni. Nem magától értetődő megszokni őt. A bashing és a bullying – hogy két szép magyar kifejezést használjak – nem csupán gyerekek közt dívik, és nem is csak rájuk veszélyes. Mióta az internet a nagymamáké és a nagypapáké is lett, azóta pláne igaz ez. Nekik a legnehezebb. Úgyhogy maradjunk annyiban, hogy víg felépülést kívánok Benke Lászlónak magam is. Főzzön csak tovább, amit jólesik neki, több is veszett Mohácsnál, mint egy kapszula porított cévitamin.
Schobert üzletember vonatkozó bejegyzését mindazonáltal 17 ezren osztották meg két nap alatt – hétfő estig –, és 77 ezren foganatosítottak alatta egyéb típusú aktivitást.