Torgyán József (1932–2017)

„Először is, Torgyán József nélkül nem lett volna meghatározó politikai alakulat az FKGP a rendszerváltás után. Több mint egy évtizeden át. Másodszor: Horn Gyula szinte bizonyosan újrázhatott volna miniszterelnökként 1998-ban, ha a kisgazdák a választások két fordulója között nem kötnek megállapodást a Fidesszel jelöltjeik visszaléptetéséről. A nagyobb áldozatot nyilván az FKGP-sek hozták, 82 körzetben adtak esélyt az első körben második helyen végzett fideszeseknek. Ennek révén hiába kapott pártlistán 4 százalékkal többet az MSZP, fordított az ellenzék, Orbán Viktor 35 évesen Magyarország miniszterelnöke lett.

A megállapodás és az abból következő koalíciókötés áraként Torgyán József és az FKGP kapta a jogot arra, hogy államfőt jelölhessen Göncz Árpád mandátumának lejártakor. Az újságírók és az elemzők sokasága – meg a közvélemény is összességében – arra számított, hogy a kisgazdák vezére maga számára biztosította be a legfőbb közjogi méltóság pozícióját. A legtöbben sem elhinni, sem elfogadni nem voltak hajlandók ezt. Torgyán József ugyanis – hadd fogalmazzak így – legalábbis excentrikus volt. Eszembe jut egy különleges párhuzam: végső soron és sok szempontból ő volt a magyar Donald Trump.

Innen nézvést megelőzte a korát, maradjunk annyiban.

Ahogy közeledett a vonatkozó időpont, úgy kérdezgettünk – magam is, minthogy az ezredforduló előtti-utáni években parlamenti tudósítóként elsősorban Fidesz- és FKGP-eseményekről számolhattam be – minden szembejövő illetékest, hogy akkor most mi lesz. Válasz helyett sejtelmes mosolyokat kaptunk.

Majd elérkezett a kisgazdák államfőjelölő nagyrendezvénye. A Budapest Kongresszusi Központban tartották, sok száz küldött és többtucatnyi újságíró jelenlétében. Egyáltalán nem lehetett tudni, mi lesz. Világos volt, hogy a Fidesz Mádl Ferencet szeretné, de hogy Torgyán József mit szeretne, azt Torgyán Józsefen kívül nem sokan sejtették.

Az az óra, mialatt elmondta ott a beszédét, az volt az FKGP-elnök pályájának-életének abszolút csúcspontja. Szerencsés vagyok, hogy ott lehettem.

Torgyán József fél órán keresztül ecsetelte, miért lenne ő a legalkalmasabb az államfői posztra. A hangulat emelkedett, a feszültség fokozódott, percenként dörrent a vastaps. S amikor már úgy tűnt, a küldöttek pajzsra emelik és a vállukon viszik fel a budai Várba, hogy azon nyomban királlyá koronázzák őt – igen-igen, még nem a Sándor-palotában volt az elnöki rezidencia, képletesen képleteskedek –, akkor fordított egy hatalmasat a kockán. Azzal folytatta, hogy miért nem hagyhatja el a Kisgazdapártot. És amikor apránként eljutott már Mádl Ferenc dicséretéig is, sőt a konkrét jelölésig, akkor a Fidesz emberét ugyanúgy éltette a publikum, ahogy fél órával azelőtt magát Torgyán Józsefet.”