Kiberháború: ez még csak a melegítés

„Számos ajánlás hangsúlyozta az elmúlt években, hogy a biztonság építését a saját embereinken kell kezdeni. Ahogy az a hivatalnokokkal szembeni phising támadásokból is látszik, óriási Achilles-sarokról van szó. Erre több ország komoly programot indított, Michigan államban az összes állami alkalmazottnak kötelező már a tréning, míg Marylandban például olyan gyakorlatokat tartanak, amelyek során külső és hálózaton belüli támadást szimulálnak, készülnek arra az esetre, amelynek bekövetkezte a legtöbb biztonsági szerv szerint idő kérdése.

Az Egyesült Királyság, Ausztrália vagy éppen Finnország is immár külön kibernagykövetet nevezett ki, aki részben a helyi kiberipar érdekeit, részben a terület fontosságát hivatott képviselni. A britek folyamatosan fejlesztik a Nemzeti Kiberbiztonsági Központjukat, elképesztő sebességgel bérelnek fel újabb és újabb biztonságtechnikai szakembereket, egyszerűen készülnek a 21. századi konfliktusokra.

A szakemberhiány azonban mindenkit súlyt. Az USA-ban több mint 200 ezer állás betöltetlen e területen, míg a világon ezt egymillió fölé saccolják a szakértők. A képzés egyszerűen még gyerekcipőben jár sok országban, így itthon is. A kiképzett emberekre, arra a kevésre, viszont lecsap a piac, amely jóval magasabb béreket kínál. Ezzel a hazánkhoz hasonló visegrádi négyek is ugyanúgy küzdenek, egyszerűen fel sem tudják tölteni a sorokat. Egyedül a lengyelek hoztak konkrét döntést: a legfontosabb száz kiberbiztonsági közalkalmazotti állásban óriási fizetésemelésre tettek félre pénzt, és ez az »arany százas« program még alighanem bővülhet.

Hekkelünk éjjel, hekkelünk nappal, hekkelünk minden frekvencián

Az orosz-amerikai eset fontos, tanulságos és jól példázza, hogy mennyire nincsenek még államközi eszközök a hasonló konfliktusok kezelésére. Egy orosz bombázónál egyértelmű, hogy berepült-e a nemzeti légtérbe, egy államilag támogatott hekkercsoporttal szemben megdönthetetlen bizonyítékot felmutatni szinte a lehetetlennel egyenértékű. A katonai tervezők tanulják az új hadviselési területet, hogy immár nemcsak a levegőben, szárazföldön és vizen, hanem a kibertérben is hadviselés zajlik. A kiberháborúnak immár csak egy apró alterülete az információs hadviselés, a valódi potenciálja sokkal szélesebb, sokkal közvetlenebbül fenyeget mindannyiunkat.

Azok a szakértők, akik a kibertér fontosságát az űrben elhelyezendő fegyverek és az atomarzenál mellé, immár egy polcra teszik, aligha tévednek.”