2017, avagy Blade Runner és Twin Peaks

„A Twin Peaks pár évvel a Blade Runner utáni élményem volt, 1990-ben kezdte adni a televízió, én tizenöt éves voltam, és akkor sem szerettem a heti sorozatnézést (igaz, más opció akkor még nem volt), viszont a Twin Peaks valami teljesen más szint volt, mint bármi akkoriban (Dallas, Szomszédok és társai).

A Twin Peaks azon kevés sorozatok közé tartozik, amelyek a ma is tökéletesen megállja a helyüket, sőt! Sok-sok évvel a Lost előtt megcsinálta a maga, titokzatos rejtélyekre épülő mitológiáját, atmoszférája utánozhatatlan, emellett a dramaturgia mai igényekkel is feszes tudott maradni, emlékezetes karakterek és jelenetek tucatjait vonultatta fel mindössze 30 részben.

Ezért is félek kicsit a 2017-es folytatástól, ami huszonöt év múlva folytatja a történetet (erre egyébként már hajdanán, az utolsó epizódban is történtek utalások), de ugyanakkor meg nagyon várom, és remélem, hogy az öntörvényű Lynch képes ismét valami meghökkentővel és korát megelőzővel tud előállni. De ha csak annyi történik, hogy eltalálja azt a fajta különleges, semmivel nem összekeverhető hangulatot, nekem már az is bőven elég.”