Kakuk György emlékére

„2015 szeptemberében, a kerítésépítős cirkusz zenitjén valami igazán erős, birkózós vitát (szemtől szemben interjút) akartunk a Heti Válaszba, ami éppen annyira szól a határainknál, a Balkánon és az EU-ban kialakult válságról, mint az ezekből sarjadó belpolitikai bozótharcokról. Így találtuk ki, hogy összeültetjük a magyar határkerítés »ötletgazdáját«, Nógrádi Györgyöt (aki már június 1-jén, kilenc nappal az intézkedés bejelentése előtt javasolta a »vasfüggönyt«) a kerítésátvágásos akcióval országos hírnevet szerző, a határzárellenes véleménykörnek így arcot adó Kakuk György újságíróval, volt EBESZ-diplomatával, a DK politikusával.

A bennem bujkáló cinizmussal igazi trash vitára, adok-kapokra számítottam, ami az olvasót inkább bosszantja/szórakoztatja, mint informálja. Tévedtem. Pontosabban: onnantól kezdve, hogy mindketten elsőre belementek a beszélgetésbe – ami, valljuk be, az ötlet megszületésekor nem volt egyértelmű – nem is ezzel kellett volna foglalkoznom.

Kakuk Györgyben párbeszédképes, küldetéses, komoly gondolkodót ismertem meg. Sokat tanultam a beszélgetésből; Kakuk György végigjárta a Balkánt a menekültútvonalon, rengeteg tapasztalata volt a Földközi-tenger medencéjéből, a Közel-Keletről és – ahogy már írtam, de nem tudok jobb kifejezést – küldetésesen viszonyult az egész helyzethez.

Bár makacsul bízott az úgynevezett európai megoldásban és egyáltalán, az Unió felsőbb intelligenciájában, reálisabban látta a válságot, mint kritikusai közül sokan gondolják.”