Korunk áldozata: a fehér, hetero, amerikai férfi

„A gazdasági recesszió, a folyamatosan növekvő adósság, és a nagy horderejű terrorista támadások mind olyan tényezők, amelyek egy bizonyos társadalmi csoport személyes autonómia-érzését kitartóan aláássák. Ez a csoport pedig a heteroszexuális, fehér amerikaiak férfiak alkotta réteg, közülük is leginkább a kevesebb jövedelemmel rendelkezők köre. Ezzel egy időben a különböző kisebbségek jogköre pedig egyre bővül, hangjuk egyre hangosabb. A jelenség a konzervatív fehér amerikaiak észlelésében egyfajta támadás az erkölcsi értékeik ellen. (...)

Értékrendünk megsértése elleni küzdelem egy másik fajtája, amikor áldozatként jelenítjük meg magunkat vagy csoportunkat. Sullivan egy 2012-es kísérletében azt mutatta be, hogyan reagálnak a fehér, amerikai férfiak, amikor az ő csoportjukat vádolják egy kisebbség szenvedéseiért. A csoport válaszreakciója meghökkentőnek tűnik talán: a vádakra versengő áldozatisággal reagáltak. Azt állították, hogy az ő csoportjuk legalább annyira szenved, mint a diszkriminált csoport.

Ezt a gondolatot követve Trump folyamatosan úgy ábrázolta az amerikaiakat, mint akiket a mindenkori kormány és más nemzetek kihasználnak. Ezzel felmentette őket a bűnösség érzése alól, és garantálta az áldozat szerepét. A tendenciát a »fordított stigma« jelenséggel magyarázzák, ami tulajdonképpen azt a bosszús indulatot fejezi ki, mely a többségi csoportokat a történelmi igazságtalanságok miatt megbélyegzi.

Donald Trump politikája nagy tömegek megmozgatására képes. Ám ahhoz, hogy racionális és konstruktív politikai intézkedések mentén mindenki kontrollérzeti és értékrendi szükségletei kielégülhessenek, fel kéne hagyni a védekező agresszióval és a sértett áldozati szerep követelésével.”