Kakasvakság

„A sok ismeretlen ember, aki mégse színesítette annyira a kultúrát, és látványosan ijedezik tőle a dolgos nép megdöbbent zöme, pontosan addig volt fontos politikailag, amíg ütőkártyát jelenthetett az európai porondon vagy akár odahaza. Amíg rájuk hivatkozva ki lehetett játszani az ősi adu ászt, a náci kártyát, amely mindig működik. Majdnem most is sikeres volt, csak jött az élet, jött a kölni szilveszter, az egyre szaporodó erőszakcselekmények, jöttek az előválasztásokon leszereplő, Berlinbe sírva érkező CDU-jelöltek. Ezért van szükség új hangsúlyokra, ha már azt nem mondhatjuk, hogy vissza az egész, rájöttünk, hogy mégsem volt igazunk korábban.

Itt bicsaklik meg a felelős politizálás, és válik görcsös akarássá. Elképzelés nélkül vezetni egy országot nem szabad, ez nem úgy működik, hogy napról napra csak sikerül valahogy. Különösen nagy a felelőssége a mindenkori német vezetésnek, hiszen atyja (anyja) és első számú haszonélvezője az uniós projektnek, és bizony ott sem lehet arról beszélni, hogy mégis butaság volt az egész, elrontottuk a kezdet kezdetén, most várjuk az ötleteket, hogyan jöhetnénk ki belőle viszonylag kicsi sérülésekkel. A CDU ma Angela Merkelről szól, ahogy a kormányzó nagykoalíció és az egész Bundestag is az ő köpönyegéből bújt ki, közel s távol nincs kormányzóképes erő, azaz nagyon valószínű, hogy Merkel – igazi dörzsölt politikusként – megoldja a mostani problémát is, és tovább fogja irányítani Németországot, csak az a kérdés, milyen többséggel a háta mögött. De ez egy óriási, nagyon veszélyes illúzió. Szélkakasok nem tudnak irányt mutatni sem Európának, sem Németországnak. Viszont tényleg csodásan tudnak nyikorogni a viskó tetején.”