December 1-je és a magyarok

„Ehhez képest most, Románia létrejöttének 98. évfordulóján is felhördülnek a románok, ha azt hallják, hogy a magyarok számára 1918 a veszteség éve volt. Nem akarják megérteni, hogy Erdély elcsatolásának a magyarokkal való ünnepeltetése olyan, mintha az erőszakos házfoglalók meghívót küldenének a tulajdonosnak a lakásavató bulira...

És ezt a román társadalom amúgy toleránsabb része is nehezen fogja fel. A székelyföldi Sepsiszentgyörgyön két évvel ezelőtt indítottak útjára civil kezdeményezést »Hívd meg egy magyar barátodat a román nemzeti ünnepre!« mottóval. A megszólított magyar önkormányzati vezetők leszögezték: egyszer talán részt vesznek majd az ünnepségeken, de csakis akkor, ha fel is szólalhatnak, és elmondhatják, hogy közel száz év elteltével sem teljesültek a gyulafehérvári nyilatkozatban a nemzeti kisebbségeknek tett ígéretek. Márpedig ezek többek között teljes nemzeti szabadságra vonatkoztak, valamint egyenlő jogokat és teljes autonómiát vetítettek előre az állam összes felekezete számára. Sőt a határozat azt is kimondta: lehetővé teszi az együtt élő népeknek, hogy oktatásukat, közigazgatásukat és bíráskodásukat anyanyelvükön maguk gyakorolják saját képviselőik által, továbbá számarányuknak megfelelően az ország törvényhozásában és kormányzatában is helyet kapjanak.

A román–magyar együttélésnek biztosan nem használnak az olyasfajta gesztusok, mint amikor a túlnyomó többségben magyarok lakta Kézdivásárhely főterét 2014 decemberében gyászlobogókkal tűzdelték tele. Viszont a románoknak is meg kell érteniük, hogy a magyarok nehezen képesek feldolgozni a történteket és átértelmezni ezt a napot. A Gyulafehérváron tett ígéretek betartásával talán könnyebb lenne. A nagyromán egyesülés közelgő századik évfordulója jó apropóként szolgálhatna ahhoz, hogy Bukarest végre nekiveselkedjen.”