Egy gyerek érzelmi biztonságának alapfeltétele, hogy a hozzá közel álló felnőttek viszonylag kiegyensúlyozottak legyenek.
„Mindig is voltak olyanok, akik sokkal több mindenben láttak veszélyt, mint mások, de a mai életformánk sajnos egyre inkább növeli annak az esélyét, hogy gyermekeink már születésük előtt megismerkedjenek a stresszel és szorongással. Szinte állandó kísérője lett az életünknek. Nézzük, honnan is eredhet.
1. Sokszor csak temperamentum kérdése. Az evolúció során mindig voltak óvatosabb, aggodalmasabb állatok és emberek. Ők érzékenyebb riasztórendszerrel lettek megáldva, s ott is veszélyt látnak, ahol nincsen. Időnként az is kiderül, hogy mégiscsak igazuk van. Szükségünk van rájuk, és valószínűleg sok embert mentettek már meg óvatosságukkal. (...)
2. A szorongás lehet életkori sajátosság is, hiszen a gyerekek időről időre újra és újra foglalkoznak az elmúlás, a halál kérdésével. A legtöbben valamikor 3-6 éves koruk között esnek át az első ilyen korszakon, majd kisiskolás korban jöhet egy újabb időszak.
3. A hároméves gyerekek naponta minimum fél-egy órát ülnek a tv, vagy más képernyő előtt. Ahogy nőnek, ez az idő egyre hosszabb. Akármennyire erőszakmentes is a tartalom, amivel találkoznak, tudjuk már, hogy a vibráló képernyőről érkező ingerek feldolgozhatatlanok a gyerekek számára. A túlingereltség felzaklat, ingerlékenyebbé tesz. A képernyőfogyasztás így komoly összefüggést mutat a szorongással, pláne, ha maga a tartalom is ijesztő.
4. Már régen nem elég »menő« (vagy mint nemrég megtudtam: »menci«) csak úgy ellenni a világban, örülni annak, ami van. Komoly a verseny, a teljesítménykényszer, és egyre fiatalabban állunk a rajthoz. (...)
(...)
10. S ha saját jogon nem sikerült még szorongani, hát ott van apa, anya, nagyi, vagy az óvónéni akinek a zizegését szivacsként át lehet venni. Egy gyerek érzelmi biztonságának alapfeltétele, hogy a hozzá közel álló felnőttek viszonylag kiegyensúlyozottak legyenek.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
A megmentett állatok gyapjújából a Rainbow Wool nevű termékcsalád készült.
Egy oknyomozó film feltépte a sebeket: bírók, ügyészek, politikusok és titkosszolgálati árnyak kerültek reflektorfénybe, miközben Romániában egyre többen érzik úgy, hogy az igazságszolgáltatás nem az igazságot szolgálja.
