Tisztuló levegő

„Tizenkét napja már arról írtam ezeken a hasábokon, hogy a kormánynak is kezdett kínossá válni a meglehetősen vegyes megítélésű üzletember-sportvezető, de a hazai rendezésű vizes világbajnokság kapcsán vele megkötött üzletek (és más esetleges alkuk) miatt nehéz lesz elengedni a kezét. Túlzás lenne azt mondani, hogy váratlan Gyárfás tegnapi lemondása, de az is bőven benne volt a pakliban, hogy „aki időt nyer, életet nyer” alapon a volt elnök megpróbálja minél tovább elodázni a döntést. Talán azért történt meg pont tegnap a bejelentés, mert mostanra sikerült megegyezni a háttérben: az egyre tarthatatlanabb helyzetű Gyárfás lemond ugyan az úszószövetség vezetéséről (tegnapi, az MTI által kiadott, a távozás tényét nyilvánosságra hozó közleményében úgy fogalmazott: »úgy érzem, hogy most ezzel segíthetek a legjobban«), de társelnökként tovább irányíthatja a közelgő vizes világbajnokság szervezését. És persze megmarad az úszók nemzetközi szövetsége, vagyis a FINA nagy befolyású alelnökének. (…)

Az pedig tényleg nem segítene sem a 2017-es budapesti vízi világbajnokságnak, sem a magyar esélyeknek a szintén jövőre esedékes döntés során a 2024-es olimpia helyszínét illetően, ha itthon eluralkodna a káosz. A legszerencsésebb az volna, ha a politika távol tartaná magát az ügytől (ennek is kicsi az esélye), és a hazai úszótársadalom hamar találna egy széles körben elfogadott szakmai jelöltet a megüresedett tisztségre. Nem lesz könnyű, mert a huszonhárom év éppen elég volt a korábbi elnöknek arra, hogy minden értelmes embert elmarjon a szövetség mellől, és hozzá száz százalékig lojális figurákkal töltse fel az apparátust.

Egyelőre örüljünk a kínálkozó esélynek: jókora késéssel ugyan, de végre talán az úszósportban is vége lehet a napkeltésen trükkös kilencvenes éveknek!”