Hogyan váltak az apák másodrangúakká?

„Pozitív irányban változik a magyar társadalom apasághoz való viszonya, de hosszú még az út a teljes egyenlőségig – állítja Léder László szervezetpszichológus.

 - A nyilvánosság előtt egyre gyakrabban jelennek meg az apasággal összefüggő kérdések. Csak nem egy apaforradalom szemtanúi vagyunk? 

- Ez egyértelmű, bár a folyamat már a kilencvenes években elindult az Egyesült Államokban, amikor az Apátlan Amerika című könyv felrázta az országot.

- Miről szólt a könyv?

- A fő üzenete az volt, hogy a férfiak – az apák – eltűntek a családból és a nevelési intézményekből, s ez mérhető károkat okozott az amerikai társadalomban. A kötet statisztikái megdöbbentették a közvéleményt. Csak egy példa: a börtönbe került amerikai fiatalok 85 százaléka apa nélkül nőtt fel.

(...)

- Hogy lett az apa másodhegedűs a családon belül? 

- A huszadik század elején az apákat kihelyezték a munkaerőpiacra, létrejött »a családos férfi a jó munkaerő« kategória. Ezzel párhuzamosan viszont megkezdődött a »háziasszony« idealizálása, de a fogyasztási ipar is kihasználta azt a sztereotípiát, hogy »a jó fej apa megkeresi a pénzt, anya pedig biztosítja ehhez a hátteret«. Ezt a nézetet a hetvenes években főleg a skandinávok kezdték megkérdőjelezni, de Magyarország előtt még hosszú út áll. 

- Hogyan viszonyulnak a különböző alrendszerek, társadalmi intézmények a szülővé váló férfihoz? 

- A hazai munkaerőpiac nemhogy nem támogatja az apákat, de a 2008-as válság óta még nőtt is a kenyérkeresői elvárás a férfiak felé. Olyan munkakultúra lenne az ideális, amelyik valóban támogatja a hölgyeket az atipikus munkavégzésben, miközben leveszi a férfiak, főleg a kisgyerekes apák válláról azt a terhet, amely szerint nekik kötelességük kétszer annyit dolgozniuk. (...) És persze más országokban tapasztaltakhoz hasonlóan demokratizálni kellene a láthatás intézményét is, hogy az elvált szülők mindegyike ugyanannyit láthassa a közös gyermeket. A magyar válási gyakorlat traumatizáló hatású, és szerintem sokban hátráltatja a fiatalok családalapítását. 

- Lát ezen a téren bármilyen társadalmi aktivitást?

- A változás idehaza is a levegőben van: a nők, az anyák, illetve a férfiak is pozitívan reagálnak az apás ügyekre. De a továbblépéshez valós társadalmi igény, civil kurázsi és nyomásgyakorlás, valamint egy működő szabályozórendszer is szükséges.

 - Sok apává váló férfi egyedül marad a félelmeivel, kérdéseire alig talál választ, a nyilvánosság sem nagyon vesz róluk tudomást. Hogyan lesz itt egyenlő státusz, ha mondjuk még az ásványvizek címkéin is csak az anya-baba kettős jön velük szembe?

- (...) Néhány kollégával összefogva egy »apaakadémia« létrehozásával hamarosan arra vállalkozunk, hogy előadásokkal, tréningekkel, egyéni tanácsadással legyünk jelen az apák életében. Azt kellene megtudnunk, hogy egy átlagos magyar férfi milyen körülmények között tud beszélni az apaságáról, adott esetben a problémáiról. Egyébként krízis esetén egyik szülő sem bővelkedik segítő lehetőségekben.

(...)

- Tehát a munka versus család konfliktusa a férfiakat is érinti.

- Hazánkban az atipikus munkavégzés lehetőségei teljesen kihasználatlanok. Nem elég fejlett a szervezeti kultúra, a vezetők pedig nem hisznek abban, hogy a hagyományostól eltérő struktúrák is működőképesek. (...) 

- Hogyan tud megfelelni az apaszerepének egy vállalati vezető, magas beosztásban dolgozó férfi?

- Még a magasan kvalifikált nemzetközi vezetőket is nehéz meggyőzni arról, hogy ne engedjék át a gyermeknevelés minden feladatát, vagy hogy érdemes beiktatni egy-egy rövidebb munkanapot vagy hosszú hétvégét. Előfordult, hogy többévi munkámba került meggyőzni egy cégvezetőt arról: néha dolgozzon home-office-ban is. Pedig a férfiakra is pozitív hatással van, ha a munkakörnyezetből kiszakadva szinte azonnal a gyerekkel foglalkozhatnak, hiszen a velük való összehangolódás erőt ad, illetve erősíti a rekreációs kultúrát is.” 

(...)