- A hazai munkaerőpiac nemhogy nem támogatja az apákat, de a 2008-as válság óta még nőtt is a kenyérkeresői elvárás a férfiak felé. Olyan munkakultúra lenne az ideális, amelyik valóban támogatja a hölgyeket az atipikus munkavégzésben, miközben leveszi a férfiak, főleg a kisgyerekes apák válláról azt a terhet, amely szerint nekik kötelességük kétszer annyit dolgozniuk. (...) És persze más országokban tapasztaltakhoz hasonlóan demokratizálni kellene a láthatás intézményét is, hogy az elvált szülők mindegyike ugyanannyit láthassa a közös gyermeket. A magyar válási gyakorlat traumatizáló hatású, és szerintem sokban hátráltatja a fiatalok családalapítását.
- Lát ezen a téren bármilyen társadalmi aktivitást?
- A változás idehaza is a levegőben van: a nők, az anyák, illetve a férfiak is pozitívan reagálnak az apás ügyekre. De a továbblépéshez valós társadalmi igény, civil kurázsi és nyomásgyakorlás, valamint egy működő szabályozórendszer is szükséges.
- Sok apává váló férfi egyedül marad a félelmeivel, kérdéseire alig talál választ, a nyilvánosság sem nagyon vesz róluk tudomást. Hogyan lesz itt egyenlő státusz, ha mondjuk még az ásványvizek címkéin is csak az anya-baba kettős jön velük szembe?