Technikai kérdések

„A magyar kormányt felháborította a Magyar Posta 482 forintos ajánlata, amelyet a mohó cég a kézbesítésért nyugdíjasonként elképzelt magának. Megnéztem a postai díjtáblázatban: ha szabványméretű elsőbbségi postai levelet adok föl (145 forint) úgy, hogy kézbesítése mellé értéknyilvánítást is rendelek, az tízezer forintig 425, összesen 570 forint. Ezt azért nem mondanám lelkiismeretlen postai túlárazásnak, legföljebb azon lehet vitatkozni, a nyugdíjasonként 88 forinttal elég kedvezményt adott-e a megrendelőnek a posta. (...)

Akkor már elhangzott Kósa Lajostól, a Fidesz frakcióvezetőjétől, hogy debreceni polgármesteri tapasztalatai alapján bizton állítja: december 20-a után nincs már olyan sok hivatali munka. Vagyis azt a potom 2,7 millió utalványt kikézbesíteni nem nagy ügy. Ha ez igaz, éppenséggel nem vet jó fényt a járási és más közhivatalok munkaelosztására és létszámgazdálkodására. De még furcsább az, hogy semmi perc alatt fölülről így el lehet rendelni egy teljesen más jellegű munka elvégzését egy teljesen más célra kiképzett gárdának. Mert ha a hivatalok többségében (Debrecent leszámítva) mégis van munka, azt ki végzi el, amíg a címeket járják a közhivatalnokok? A postások?

Valami baj van a sorrenddel. A felháborodás egy fokán a Miniszterelnökség vezetője végül is egyeztetett a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók szakszervezetével, aminek nyomán a kormány visszalépett, s újabb ajánlatot kért a Magyar Postától. Fordítva nem lett volna jobb? Hogy előbb egyeztetnek, s csak utána döntenek?”