Merkel és akik nem szeretik

„[Obama] búcsúzásakor köszönetet mondott a jelenlévő politikusoknak, a média képviselőinek támogatásukért. A tőle megszokott tisztességgel juttatta kifejezésre reményét, hogy utódját is kedvezően fogadják. Külön kiemelte Angela Merkel szerepét a világpolitikában, és az „európai liberális demokrácia egyik tartóoszlopának” nevezete. A diplomáciai protokoll megengedett határáig ment el, amikor hozzátette: »Ha német lennék, Angela Merkelre adnám a szavazatom a következő választásokon.«

Az elismerő szavakat látható megelégedéssel, hogy ne mondjam, meghatódottsággal vette tudomásul a rideg racionalizmusáról híres német kancellár. Nagy szüksége volt rájuk. Az utóbbi hónapokban egyre több bírálat érte a menekültpolitikája miatt bel- és külföldön egyaránt. Ezek saját pártja, a CDU ugyancsak múlt heti kongresszusán is kifejezésre jutottak. Hatásukra a német belpolitikai erőviszonyokat nem pontosan ismerő külföldi újságírók – köztük a magyar kormánypolitikát támogatók is – megkongatták a lélekharangot Merkel felett. A kancellár alkonyáról beszéltek. Ennek a propagandának hangos külföldi szócsöve egyébként Orbán Viktor. Több küldött azzal vádolta a kancellárt, hogy megnyitotta Európa kapuit az ázsiai és afrikai menekültek előtt. Merkel ismét humanista és keresztény felfogásával indokolta isten hozta politikáját. Megismételte, hogy csak a szíriai és iraki háború elől menekülőknek ajánlott menedéket Németországban. Hangsúlyozta, hogy azokat, akik nem kaptak hivatalosan menedékjogot, mint eddig is, visszaküldik hazájukba. A kongresszus egy kérdésben szavazta le a kancellárt. Nem fogadta el, hogy külföldi származású szülők Németországban született gyerekei kettős állampolgárságot kaphassanak. Végül azért kereken 90 százalékkal választották Merkelt újból elnökükké és jelölték kancellárnak a jövő ősszel esedékes parlamenti választásokra. Így fest tehát egyelőre a kancellár asszony »alkonya«.”