A könnyek hiányoztak, leblokkolt az agyam

„Mikor volt legutóbb bűntudata?

Egy órája körülbelül. (nevet) Állandóan van. Titkolni sem tudnám. Másnak ezt nem kell látnia, de én legbelül tudom, hogy egy edzés közepét vagy végét lehetett volna még jobban csinálni. Szerencsére magas szinten vagyok, nem látványos, ha nem 100 százalékos valami. Ha hiányzik fél százalék, akkor az nekem és Shane-nek szembetűnő csak. Évekkel ezelőtt meggyőződésem volt, hogy ennél jobban már nem lehet edzeni. Aztán az élet, a teljesítményem azt mutatja, mégiscsak lehetett. Ha visszagondolok arra, hogy milyen keveset edzettem még akkor is, amikor Amerikába kerültem, el sem akarom hinni, hogy az is én voltam.

Mikor lett munkafüggő? Hogyan alakul ki ez a függés?

Az élet sok területén vannak munkafüggők, felesleges engem misztifikálni. Nem olyan pátosszal teli dolog ez, inkább az a kérdés, ki, mihez van szokva. Amikor Shane-nel úgy döntöttünk, hogy van értelme sok munkát beletenni a 2013-as évbe, akkor kezdtek kialakulni ennek a függőségnek a nyomai. És olyannak képzelem én ezt, mint egy spirál. Egyre jobban és jobban mélyül. Már fel sem tűnik, hogy olyan dolgokat is megcsinálok, amikre korábban nehezen lehetett volna rávenni. Honnan gyűjti a motivációt a mindennapokra? Mindig jókedvű, tényleg élvezi és imádja az úszást, míg például DiRado befejezte az olimpia után. Ön ellenben kínozza magát. Először is a célokat ki kell tűzni. Ezekért a célokért én tűzbe megyek. Régebben is céltudatos voltam, anyukám is tudna erről mesélni, de nem úgy, ahogy most. Most visszagondolva azt mondom, hogy régebben legfeljebb valami cél lebegett előttem. Ha csak a 2013-as és a mostani önmagamat egymás mellé állítom, ég és föld a különbség. Most betonba vannak öntve a célok, ahogy az odavezető út is. A nagy egészet nem látom nap mint nap. A sok kis részcélt viszont igen, kicsikre bontottuk le, hogy egyszerűbb legyen. Nekem nem tűnik fel, nem borzadok el attól, ha egy nap sokat kell edzenem, mert a nagy egészért akarok küzdeni. Az elveszített időt, az elveszített pénzzel ellentétben nem lehet visszanyerni. Ha kihagyok, ha kényelmesebben dolgoznék, nem tudnám visszanyerni. Most a világ előtt vagyok, de az úszás dinamikusan fejlődik. A többiek előtt is van cél, ők is harcolnak. Ha lazítanék, esélyt adnék nekik. Nekem egy kemény edzés nem önkínzás, hanem racionalitás. Hogy a nagy egész, majd 2017. júliusban vagy majd később se okozzon csalódást.”