Ha lebukik a Jézuska...

„Van, aki úgy gondolja, a Mikulásozás meg Jézuskázás fölösleges, és hazugságnak titulálja az egészet. Szerintem viszont minél tovább hisz egy gyerek a csodákban, annál jobb.

Szívmelengető, hogy még nem ütközik meg azon, hogy képes valaki egy éjszaka alatt minden gyereknek ajándékot vinni, hogy bír el ennyi csomagot, hogy fér be a kéményen, vagy hogy jut át az ablakon... A kicsiknek ezek még mind elképzelhetőek. Mesékben, varázslatokban gondolkodnak, számukra nincs lehetetlen.

Aztán a csodának egyszer vége szakad, és lebuknak a jótevők. Ennek sajnos sokféle módja lehet: például valamelyik jól értesült óvodástárs felvilágosítja a csoportot, a gyerek észreveszi a garázsban a hálóba csomagolt fenyőfát, vagy felébred a papírcsörgésre, és kíváncsian kisétál a nappaliba...

Ha azt látja, hogy a szülei villámsebességgel pakolnak, zavartan kapdosnak és furcsán kezdenek beszélni, biztosan gyanakodni fog. Kezeljük természetességgel a helyzetet, akkor nagyobb eséllyel fog ugyanígy tenni a gyerek is.

Döntsük el, hogy a lebukás után továbbra is életben szeretnénk-e tartani a csodát. Ha igen, akkor elmondhatjuk, hogy a Jézuska nem tudna mindent megcsinálni egy éjszaka alatt. Mi vagyunk a segítői, és néhány feladatot átvállaltunk tőle. Aki jól improvizál, ki is találhat egy titkos családi történetet, egy karácsonyi mesét. De ha már nagyon »instabil« szegény Jézuska és az összes angyala, ha túl sok kérdés merül fel a gyerekben, inkább ne bonyolítsuk a dolgot zagyvaságokkal. Ekkor úgy tűnik, elérkezett az idő, hogy felfedjük az egyszerű és unalmas valóságot. 

Vagy nem is olyan unalmas? Attól, hogy hivatalosan is átvettük az ablakon/kéményen közlekedő Jézuska helyét, még nem kell megszűnnie az apró, ünnepi csodáknak. Ha a gyerekek megtudják, hogy valójában a szüleiktől kapnak ajándékot, ők is rögtön készíteni szeretnének valamit. Így megtapasztalhatják az ünnep igazi lényegét, az együtt töltött időt, a figyelmességet és azt, hogy milyen jó adni. Ez az élmény pedig biztosan feledteti a Jézuska-történet okozta csalódást is.”