Én komolyan veszem a Star Warsomat

„A Zsivány Egyes komorabb hangulatú és naturalisztikusabb, mint bármelyik korábbi Star Wars-film. Kezdettől fogva tudta, hogy ezt a tónust szeretné használni?

Úgy voltam vele, hogy ha megcsinálom, nem akarom, hogy ez egy csilivili, egyszer használatos popcorn mozi legyen. Én komolyan veszem a Star Warsomat. Van a filmben humor is, de rajongóként nézve azt akartam, hogy az egész valódinak érződjön. Emiatt van több szubjektív és kézi kamerás felvétel, illetve némi dokumentumfilmes beütés. Stilisztikailag bizonyos mértékig tudtuk, hogy ez egy háborús film lesz, ezért sok felvételt megnéztük Vietnamról, az öbölháborúból és a második világháborúból. Készült a vágószobában egy olyan nyers változata a filmnek, amelyben háborús fotókat és felvételtöredékeket használtunk arra, hogy megnézzük, milyen lenne a film ritmusa és hangulata.

Nagyon hatásos volt, amikor egy valódi konfliktus valódi felvételein a Huey helikoptert kicseréltük X-szárnyúra, és lázadó sisakot montíroztuk az emberekre, akik az életükért rettegnek a lövészárokban. Az ember megpillant egy ilyen képet, és egyből azt gondolja, »uram Isten, mindig is ezt akartam látni.«

Féltem, hogy nem fogják megengedni, hogy megcsináljam. Folyton azt vártam, hogy valaki előlép azzal, hogy »nem-nem, mi valami csilivilit szeretnénk, ami jobban hasonlít ahhoz, amire egy hollywoodi szuperprodukciótól számítani lehet.« De nem tették, mi pedig csak mentünk előre. Felhatalmazásunk volt, hogy valami mást csináljunk, mert a stúdió éppen azt kérdezte tőlünk, »mitől lesznek ezek (az önálló filmek) mások, mint a saga filmjei? Fontos, hogy másmilyenek legyenek.« És mi úgy vettük, ez feljogosít minket arra, hogy realisztikusabb és emberközelibb filmet készítsünk.”