„Minősíteni sem tudjuk annak a hatalomnak a bornírtságát, amely a magyar és felbérelt nemzetközi Pecinák és Mack IV-ek kezeibe-lábaiba kapaszkodva próbál kibújni önnön kígyóságának szorításából. Mindegy már, mekkora jogos kritika érheti a liberalizmust, tényleg vége van-e egy világkorszaknak, a magyar kormányzás önmagát fojtogató gyakorlata a kormányfő valóságtól immár teljesen elszakadt politikai filozófiájából, világszemléletéből fakad. Abból, hogy messianisztikus jelekben véli felfedezni önigazolását, hogy racionális üzleteléseivel alapozza meg saját irracionális világnézetét, hogy a teljesen eladósodotthoz hasonlóan lesi hétről-hétre a lottófőnyereményt, s nem akar tudomást venni matematikai esélyeiről.
Közben a Laokoón-csoport mind nagyobb erőt mutató erőtlenségével hadonászva fojtogatja önmagát és szemlélőjét egyaránt.”