Monarchia Romániában: politikai fikció?

„A politikai életre gyakorolt hatás

Monarchia esetén az állam vezetője pártatlan, a pártok közötti kapcsolatokba való beavatkozási gyanúkon kívül álló. Egy párt imázsát kizárólag a vezetői és a tevékenysége képviselné, nem társítva – sem jó, sem rossz értelemben – az állam vezetőjének teljesítményével. Ugyanakkor az uralkodónak konkrét eszközökkel kell rendelkeznie ahhoz, hogy büntesse az állam más intézményeinek vagy a politikai pártoknak a kisiklásait.

Az alkotmányos hatásköröknek elég mozgásteret kellene biztosítaniuk az uralkodónak, hogy tevékenysége ne korlátozódjon csak »díszletelemekre« (nagykövetek fogadása és kitüntetések osztogatása). A románok bizonyították, hogy szerepet vállaló államfőt akarnak. Ugyanakkor egy király hatásköreit kiegyensúlyozottan kell meghatározni, korlátait világosan ki kell jelölni, hogy ne juthasson túlzott hatalomhoz, tekintettel arra, hogy egész életében gyakorolhatja majd ezt a hatalmat.

A költségvetés

A monarchiával kapcsolatos vitában a királyi ház »fenntartásához« szükséges összegek témája merül fel a leggyakrabban. Továbbra is él az az elképzelés, hogy a monarchia csillagászati kiadásokat jelent, mert finanszírozni kell a pompát és a fényűzést. Az elnöki hivatal 2016-os költségvetése 12,5 millió euró volt, ami a teljes költségvetési kiadás 0,04 százaléka; 1938-ban a királyi ház kiadása 40 millió lej volt, ami az évi költségvetés 0,13 százalékát jelentette. Az is igaz, hogy 1938 a két világháború közötti román gazdaság csúcsa és ugyanakkor a királyi diktatúra bevezetésének éve volt, tehát feltételezhetjük, hogy II. Károly király extravaganciájának a tetőpontja is.

Az európai monarchiák többségében azonban a királyi házra szánt összegek már nem akkorák, mint valaha, a fényűző királyi paloták pedig múzeumként látogathatók, műemlékként való fenntartásuk pedig az államnak is érdeke. Az viszont nyilvánvaló, hogy a királyi ház költségvetését hozzá kellene igazítani az ország gazdasági erejéhez. Van még egy költségekkel kapcsolatos érv: például az, hogy a 2014-es elnökválasztás két fordulójára csaknem 40 millió eurót költöttek az állami költségvetésből (ami 10 millió eurót jelent a mandátum minden egyes évére) (a számítás hibás, mert az elnöki mandátum ötéves – a szerk.); monarchia esetén ezek a kiadások már nem léteznek.

A király/királynő és a királyi család személyes példamutatása

Az uralkodó személye rendkívül fontos a monarchiáról szóló vita érzelmi megközelítéséhez. Az uralkodónak el kell nyernie minden politikai párt és különösen az állampolgárok tiszteletét. Neki szintén tiszteletet és empátiát kell tanúsítania, nem magukba fordulást, nem arroganciát, nem „pompát”, érdeklődést kell mutatnia Románia társadalmi, kulturális, gazdasági és – amennyire az alkotmány azt megengedi neki – politikai ügyei iránt.

A szabad sajtó kihasznál és felerősít bármilyen eltérést az elfogadható viselkedéstől, a monarchia pedig nagyrészt az imázsára építhet. Ezen kívül alapvetően fontos, hogy legyenek alkotmányos megoldások arra az esetre, ha az uralkodó a kora, egészségügyi állapota, vagy más ok miatt nem tudja gyakorolni a hatásköreit.”