Búcsú a 2016-os évtől

„A 2017-es esztendő részben már a kampány jegyében telik, de egyelőre nagy a tanácstalanság: sem komoly kihívó nincs (Andor László, Botka László és Gyurcsány Ferenc egymást oltják ki), sem a kormányváltásra esélyes pártszövetség.

A Haraszti–Kőszeg–Odze triász után ugyan újabban már Medgyessy Péter is kiállt az MSZP–DK–Jobbik szivárványkoalíció mellett, mondván, hogy a baloldali választóknak Orbán Viktor leváltása érdekében be kell fogniuk a finnyás orrukat. A magam részéről azonban kétlem, hogy a nemezelős–tarsolylemezes radikális Jobbik-szavazó elviselné az átható Gyurcsány-illatot vagy a régi, kipróbált bolsevikok őszinte plakátmosolyát.

Próbálkozni persze lehet, mint ahogy bizakodni is az istenadta nép rövid emlékeze­tében. Vona Gábor például ezt a memóriát a minap három évben szabta meg, amikor antiszemitizmus-ügyben kiosztotta Köves Slomót. Hol élt az utóbbi három évben? – tette fel a kérdést a rabbinak, amikor az az áldott hanukát kívánó tetovált pártelnöknek felvetette, hogy a korábbi jobbikos zsidózások talán megérnének némi bocsánatkérést. Vona radikális köpönyegforgatása a vélt szalonképesség érdekében persze személy szerint kevésbé izgat, mint az, hogy Haraszti Miklósnak, Kőszeg Ferencnek, Odze Györgynek, Medgyessy Péternek, továbbá elvtársaiknak és elvbarátaiknak a magasztos cél érdekében immár az eltussolt antiszemitizmus, a befogott orral orvosolt zsidózás is belefér.

Merthogy a »radikális nemzeti« és a »radikális nemzetközi« pártok e sugalmazott összekapaszkodása a legkevésbé sem holmi ideológiai bukfenc: nagyon is pragmatista hatalomszerzési kísérlet. Populizmust itt nem emlegetnék, mert nincs az az amnéziás nép, amely egy Gyurcsány–Vona-összekapaszkodást bevenne, mint ahogy az a CÖF-plakátokon látható, az elmaradhatatlan bohóc társaságában. Ilyen kampány csakis a gyűlöletre építhető, amely képletben Orbán az ördög. Bármi lesz is, 2017-ben aligha fogunk unatkozni.”