Karácsony a mozaik családban

 

Kezdjük azzal, hogy kinek mi volt jó a gyerekkorában, a karácsonyban. Próbálja meg mindenki felidézni a gyerekkori illatokat, fényeket, hangokat, a várakozást, a kíváncsiskodást. Mi volt, ami igazán jó volt, amiből azt érezte, hogy jó dolog a karácsony? Van, akinek az esti vacsora, a közös játék, az éjféli mise, a séta a hóesésben, 25-én a vidéki nagyszülőknél. A legerősebb emlék valószínűleg az, ami tartós volt, visszatérő, mindig ugyanúgy zajlott, mindig volt gyertya a karácsonyi asztalon, mindig sokáig lehetett pizsamában maradni 25-én, a karácsonyfa mellett lehetett aludni, együtt készítették a mézeskalácsot, maradandó a halászlé illata.

 

A gyerekeink számára ugyanígy vannak fontos dolgok a karácsonyban, és fontos, hogy mi tudjuk, mi az, amit ők szeretnek. Mi sokat akarunk nekik adni, sok mindennel készülünk, de vajon ők minek örülnek a legjobban.

 

Nyilván sokféle gyakorlat van, és minden megoldásra van jó tapasztalat. Aki úgy gondolja, hogy ezt megkérdezi a gyerekeitől, az szinte biztos lehet abban, hogy a gyerekektől azt a választ fogja kapni, hogy ők szeretnék az együtt karácsonyozást.

 

Elsődlegesen azonban azt érdemes végiggondolni, hogy a gyerekeinknek nem természetes dolog, hogy a szülők elválnak, ezért ők azt szeretnék, ha együtt maradnának, és minden közös program arra üzenet, hogy az elválás nem végleges, akár még valamilyen módon vissza is lehet fordítani. Nyilván nem ezt akarják üzenni a szülők, de a gyerekek hajlamosak arra, hogy ezt így értsék és ez nem jó üzenet, ezt jó lenne elkerülni.

 

A szülőknek az első külön karácsony előtt, előre meg kell állapodni a „hogyan lesz” mikéntjében, az időbeosztásban. A megállapodásba jó bevonni a gyerekeket is, akkor ők is tudják alakítania közös programot, sőt előttük talán a szülők is kevésbé indulatosak, jobban el tudják fogadni a másik szükségleteit is.

 

Továbbra is meg lehet tartani a nagyszülő látogatásokat, a vidéki utakat, csak jól be kell ütemezni. A gyerekeinknek ez kevésbé fárasztó, mint nekünk, de azért próbáljunk nekik időt hagyni arra, hogy élvezhessék az otthoni karácsonyt is. (Jó tudni,hogy a karácsony általában is kevésbé fárasztó a gyerekek számára, mint nekünk, ők általában valóban örülnek annak, hogy szép ruhát vehetnek fel, szeretik, hogy mindenütt fel van díszítve a lakás, a karácsonyfa és örülnek a sok ajándéknak is.)

 

Felvetődik a kérdés: mi lehet a jó ajándék? Ezzel sok esetben bajban vagyunk, mert van, amire a gyermeknek szüksége van, de ez nem annyira számít ajándéknak. Gyakran több hasonló, tehát felesleges vagy szükségtelen ajándékot kapnak a gyerekeink, különösen a család többi gyereke.

 

Javaslom megfontolni, hogy hogyan lehetne élményt, közös programot adni a gyerekeinknek ajándékba. Szerintem az a legjobb ajándék, annak ellenére, hogy nem tudja kipróbálni, felvenni, játszani vele. Érdemes mindenkinek keresnie azokat a saját módszereket, amivel a program már az átadáskor is érdekes lehet. Például, nézegessünk róla képeket, készítsünk rajzot, csináljuk meg közösen az időbeosztást, és adjunk feladatot a gyermeknek, amivel még ő is készülni tud majd a programra. Ez ne legyen időben túl messze és ne olyan legyen, amit amúgy is megkapnak, olyan élmény viszont igen, amit rendszeresen karácsony után együtt élünk meg vele.

 

Jó ajándék lehet a társasjáték is, de csak akkor, ha azonnal tudunk is vele játszani. A gyereknek biztosan ez lesz a fontosabb (és nem a karácsonyi vacsora), és ha már olyan ajándékot adtunk, amihez mi is kellünk, akkor magunkat is adjuk mellé.

 

A karácsony a szeretet ünnepe, szeretetet akarunk adni a gyerekeinknek. A szeretetet a karácsonyra való készülődéssel, az adventtel, a kicsit befelé, a család felé forduló élettel, a remélhetőleg kevésbé rohanással tudjuk adni, és az együttléttel. Készülünk ajándékokkal, étellel, itallal, takarítással, ki tudja még mivel. A gyerekeink is szeretnék megmutatni nekünk a szeretetüket, segítsünk nekik ezt megtanulni. Készítsünk közös ajándékokat a nagyszülőknek, a testvéreknek, mindenkinek, aki neki fontos, és ez lehet akár az óvó néni is, vagy egy barát. Nem számít, hogy nem régóta barát, nem számít, hogy azt gondoljuk, nem is lesz sokáig, az számít, tanulja meg a gyerekünk a segítségünkkel, hogyan tudja szeretetét megmutatni. Lehetőleg ne vegyünk a nevében másoknak ajándékot, segítsünk neki elkészíteni, ezzel ők is valóságosan készülnek a karácsonyra, elkezdik megtanulni, hogy ne azonnal árulják el a meglepetést, elkezdik megérezni, hogy milyen izgalmas dolog adni, és ezzel örömet szerezni.

 

A karácsony valószínűleg attól is jó tud lenni, ha mindenkinek – a gyerekeknek, de a szülőknek is – van magukra is idejük, nem kell rohanni. Ez szülői felelősség, hogy ezt biztosítsuk és nagyon fontos, hogy magunknak is megteremtsük.

 

Végezetül: többen vannak, akik panaszkodnak, hogy rohanás az egész, a végére teljesen kifáradnak. Nekik javaslom: gondolják végig, hogy miben érzik jól magukat, mit adnak szívesen és örömmel az idejükből a család számára, a jövőre vonatkozóan pedig már év közben kezdjék el megbeszélni mindenkivel: mi lenne a jó számukra, milyen közös megoldást tudnak létrehozni, ami mindenki számára elfogadható és működőképes.