A tévedhetetlen elit alkonya

„Az uniós támogatásokat és a tagok kizárásának körülményeit törvények szabályozzák, nem pedig Renzi indulatos kiszólásai vagy Asselborn vágyai. A magyar médiaszabadságról szóló cirkusz opusait pedig remélhetőleg állatorvosi lóként aposztrofálják majd évek múltán. Először is a fősodratú nemzetközi média a hamis zászló hadműveletnek (false flag operation) nevezett trükkel él, miszerint valakire ráfogunk valamit, amit magunk követünk el. Sajnos – és ezt komolyan gondolom, hogy sajnos –, a Süddeutsche Zeitungtól a The New York Timesig tartó íven (is) mostanság gyakran megesik az ilyesmi.

Az alapképlet a következő: Magyarországon sárba tiporják a sajtószabadságot. Ez már csak azért is elképesztő, mert a hazai, politikával és gazdasággal foglalkozó heti és kétheti lapok döntő többsége ellenzéki, és igaz ugyan, hogy a napisajtó összességében kiegyensúlyozott, ám az internetes sajtóban, a blogok világában a liberális-ellenzéki fölény kétségbevonhatatlan. Az egyik legnézettebb tévéhíradó szintén erősen ellenzéki hangvételű. Ezzel szemben hány napig hallgatott a német szabad média a tavaly szilveszteri kölni migráns-erőszakoskodásról? Csaknem egy hétig. Ez lenne a sajtószabadság?

Korunk világvezetőinek önkéntes vagy felkent szószólói tendenciájukban egyre alacsonyabb színvonalat képviselnek külföldön és idehaza egyaránt. Ez mindenesetre reménykeltő. Bizonyosra vehető, hogy egy érdemi letisztulás után a politikai paletta sokszínűsége színvonalban és morálisan is helyreáll. Ettől még sokunk szörnyülködése és türelmetlensége a mai állapotok láttán több mint indokolt.”