Nem csak a lányok sírnak!

„Tévhit azt gondolni, hogy mindez nem más, mint az empátia készsége. Gyakran hallani, ha valakinek empatikus megnyilvánulásai vannak, akkor biztosan magas az érzelmi intelligenciája. Ezt követi az a gondolat, hogy az empátia női tulajdonság, és az empatikus férfi legalábbis »nagyon furcsa«. Kaptam már olyan kérdést édesapától, hogy nem árt-e fiúgyermekének, ha apaként odafigyel gyermeke érzéseire, és azok szerint próbál reagálni, illetve visszajelezni neki adott élethelyzetekben. Az érdekelte, nem rombolja-e ezzel a férfi modellt a fiúgyermekében.

Ezek a félreértések annál jellemzőbbek, minél idősebb apukáról van szó, hiszen az érzések elfojtását, szőnyeg alá söprését kisfiúként hamar elkezdték szüleink belénk nevelni. Amikor elestünk, szüleink reakciója az volt, hogy »katonadolog«. Ha valami nagyon bántott fiúként, és a felgyülemlett érzelmek hatására elsírtuk magunkat, akkor a szülői reakció az volt, hogy »csak a lányok sírnak, ne itasd az egereket«. Később, ahogy idősebbek lettünk, és édesapáink a komoly, felelősségteljes döntéshozást tanították nekünk, szinte minden eszközzel azt próbálták bizonyítani, mennyire káros, ha a döntéseinkben részt vesznek az érzelmeink.

(...)

Amint nem tanítunk meg gyerekeinknek 

Nem tanítjuk meg gyermekünknek, hogy az érzések fontosak, hogy vannak érzései, amelyek segíthetik, és amelyek az életét irányítják döntési helyzetekben. Amikor egy intőt hoz haza, általában nem az érdekel minket, hogy miért veszítette el annyira az önuralmát, hogy olyasmit tett, amiért intőt kapott. Inkább kiszabunk valami férfias büntetést, hiszen fontos, hogy lássa, hogy megy ez – nem mehet sehova, szobafogság.

(...)

Az EQ mellékhatásai

Az érzések minden pillanatban velünk vannak, akár tudjuk, akár nem, akár akarjuk, akár küzdünk ellene, akár nőkről van szó, akár férfiakról. Az érzelmi intelligencia sokkal több, mint empatikusnak lenni. Ha tudatában vagyok a saját érzéseimnek, érzelmi állapotomnak és ezek rám gyakorolt hatásának, és ezt az információt felhasználhatom, hogy a racionális elemekkel egybegyúrva a lehető legjobb döntéseket hozzam meg – akkor használom az érzelmi intelligenciámat.

(...)

A World Economic Forum januári összefoglalója azt mutatja, hogy 2020-ban az érzelmi intelligencia a munkahelyeken is a hatodik helyre lép elő a szükséges készségek tízes listáján. Nem hiábavaló hókuszpókuszt tanítunk nekik, hanem olyan tudást adunk át a gyerekeinknek, amely hosszú távon előnyükre válhat, nem csak a magánéletükben.

Könnyen lehet, hogy felnőtt férfiként mindezt mi már csak nagy nehézségek árán tudjuk elsajátítani, használni, megerősíteni. Viszont, ha segítünk gyermekeinknek, hogy használják ki az érzelmeik által bennük rejlő lehetőségeket és így legyenek boldogok, magabiztosak és önállóak, akkor már tettünk valamit azért, hogy nekik egyszerűbb legyen, amikor majd apaként először könnybe lábad a szemük...”