Szerzőnk, Trinks Ignác úgy döntött: végigcsinálja a Száraz Novembert, tehát egy korty alkoholt nem fogyaszt ebben a hónapban. Náci erről a Mandiner.boron vezet naplót.
*
Azért ez nem lesz könnyű.
Horn Gyulának hála az első nap az volt.
Október 31-ének estéjét egy budai halloweenbuliban töltöttem, kínosan ügyelve arra, hogy éjszaka még véletlenül se igyak semmi olyat, amiben előfordulhat némi alkohol. Eszem ágában nem volt akkor még száraz novemberezni, mármint a buli elején, de tényleg, ki az isten akar pont a Márton-nap hónapjában meglenni borok nélkül, és akkor a mindennapi Herbál-körről még nem is beszéltem, és itt most a sörről van szó. Szóval ez – mint kiderült – egy alapvetően kávés hangsúlyokkal rendelkező (sőt: -kat felvonultató!) parti volt, beöltözős persze, a pult előtt állt két vámpír, minimum egy Halál, mögötte Nagyezsda Tolokonnyikova a Pussy Riotból, szemben vele pedig fél deci unikummal a kézben Budapest leghíresebb baristája, és utóbbi nem egy jelmez.
A lényeg a koktéllap volt, kávés volt mind, a legizgalmasabb a gin-mezcal-limelé-agavészörp-hibiszkusz-kávé felállású cucc, leginkább minimum dupla-, de inkább triplacsavaros neve miatt. Horn Gyula. Igen, Horn Gyula. Mint megtudtam, azért, mert a vérvörös folyadékot mszpiros chiliszarvakkal díszítették. Az íze leírhatatlan, viszont tényleg földöntúli, már abban az értelemben, hogy minden korty előtt eszembe jutott, mennyire szívesebben lennék még egy Beatrix Kiddo-i értelemben vett koporsójelenetben is, mint hogy szervezetemben tudjam a Gyula-koktélt, ami egy ideig az élettől azért nem, de az alkoholtól mindenképpen sikerrel tántorított el egy darabig.
(Kihívásokra persze szükség van. Nem igazán tudom most még megmondani, hogy a száraz november kihívás-e egyáltalán. Hónap elején állítom: sima ügy, garantáltan előbb csinálok végig 30 napot alkohol nélkül, mint hogy 30 napon keresztül minden nap igyak. Aztán persze eszembe jut a Movember-kampány, amikor a prosztatarák iránti figyelemfelhívás apropóján nem volt tanácsos borotválkozni egy hónapig, én kábé 17 napig bírtam, és hiába mondta azt az akkori lakótársam, hogy milyen jól áll nekem a szakáll, a végén már nagyon megijedtem attól, hogy napról napra egyre kevésbé magamat, hanem egyre inkább Konok Pétert láttam viszont reggel a tükörben.)