Éljen a piac! A Száraz November 10-11. napja

Szerzőnk, Trinks Ignác úgy döntött: végigcsinálja a Száraz Novembert, tehát egy korty alkoholt nem fogyaszt ebben a hónapban. Náci erről a Mandiner.boron vezet naplót.

*

Márton-napot követően is még mindig száraz a november, pedig ha valamikor könnyedén elcsábulhattam volna, az pont a Márton-nap. Apropó, tudják, mi a neve Szent Márton ünnepének a délnémet kultúrkörben? Martini!

Rázva, nem keverve, nem viccelek, tényleg ez a neve.

A vendéglátósok közkedvelt szentjévé akkor vált a római kori Szombathelyen született illető – akiről a Mandiner.család oldalon olvastam nemrég remek összefoglalót, tegyék ezt meg önök is, olvasni jó, ráadásul ingyen van –, amikor rájöttek, hogy a szüret után, de még karácsony előtt remek alkalmat kínál arra, hogy újbort és libás ételeket adjanak napi ajánlatban tömegesen a budapesti népnek. Szerencsétlenek pedig boldogan falták, mint mindent, ami beleillik romantizált, itthon sosem volt, Pinterest-szerű, provanszi ihletettségű vidékképükbe (lásd Káli-medence, lásd bármi más).

Tegnap kimentem a piacra. Hűséges olvasóimnak talán feltűnt, hogy tegnap nem jelentkeztem naplóval, oka ennek az, hogy Németországban tartózkodom éppen, ahol mint írtam, kimentem a piacra. Mi van ott egy piacon, tevődik fel a kérdés, pontosabban miért is írja ez az Ignác, ez a Náci, hogy kiment a piacra, mi ebben olyan nagy szám. A piacot Frankfurt am Main központjában úgy tessenek elképzelni, hogy pont a német tőzsde főépülete előtt van egy hatalmas boros stand, ahol már délben pezsgőznek az öltönyösök a három standdal arrébb vásárolt, folyami halból készült bratwurstjuk és a két standdal arrébb vételezett korianderes kusz-kusz-salátájuk mellé. Mindenki iszik, holott a munkaidőből még bőven van hátra. A zöldség-gyümölcs árusuk ráadásul nem csak a szokásos portékát kínálják, hanem a regionális specialitást, a frankfurti almabort is.

Én most kimaradtam ebből. A Márton-napról pedig tudomást sem vettem, nem mintha itt annyira ömlene az emberek arcába, mint Budapesten. Vettem inkább egy Eviant (egy euróért), a piacon egy jó marhasteaket, előttem meg is sütötték, köretet egyen a szakács, én ugyan nem, majd kértem hozzá frissen préselt feketeribizlilét. Este egy várossal arrébb egy nemzetközi filmfesztivál vendéglistáján láttam viszont a nevem. Az iráni nyitófilmet követő állófogadáson nekem kimaradt mind a remek rajnai rizling, mind a színe alapján halovány, tehát vélhetően helyi vörösbor, és sajnos a pezsgőre is nemet kellett mondanom, pedig nem a megszokott német tankerjesztés, hanem igazi Champagne volt. Az unalmas, egy órán át tartó megnyitóbeszéd alatt sokat segített volna.

Ha hanyatlik is a nyugat, bizony stílusosan teszi.